|
Témaindító hozzászólás
|
2017.10.21. 22:32 - |
 |
[21-2] [1-1]
Szörnyen éreztem magamat. Komolyan! Hiszen az imént haraptam át valakit torkát elvakult dühömben, de mostanra lehűlt az agyam annyira, hogy feltűnjön. Nem volt nehéz neki, mivel a pofám csöpögött a vértől és olyan rohadt vas íze volt, hogy mentem hányni akartam. De az ugye nem illene a tigris imázshoz. Egyébként is, ha voltam olyan tökös, hogy kinyiffantottam annak a tetűnek a dögjét, akkor ne akarjak már taccsot dobni ugyebár. Persze ez nem olyan egyszerű. A gyomromat még nem uralom teljesen és érzem, hogy némi húscafat is lötyög benne. Jézusisten!Lenyeltem abból a rohadt hahotázó marhából egy darabot? Kezdett forogni a világ, olyan nagyon forgott, hogy kénytelen voltam letenni a méretes, szőrös hátsómat. Az nyilván nem jutott eszembe, hogy a hatalmas cica csak akkor hihető, ha szőnyegként nyúlik a padlón. Legalább is ezen a nyamvadt helyen. Öregem, egészen kikészültem. Kaffogtam meg morogtam, meg minden, amit el tudsz képzelni, mert annyira bántott a tetű helyzetem. Ez van, ha polgárpukkasztó szex helyett a bosszút választod. Tanulhattam volna a hülyeségemből, minek után alakváltó is ezért lettem, de nem lenne elég izgalmas az életem, ha nem vágnának pofon a döntéseim. Kezdtem totál leereszteni, elfogott a rettegés és hirtelen megakartam fagyni, holott a levegő legalább száz fokon égett, úgy begyújtottak ebben az istenverte kastélyban.
Megint eszembe jutott Leara. Direkt akartam rágondolni, mielőtt jönnek a büntetők. Kíváncsi voltam, hogy mit szabnak ki rám, mert széttéptem azt a barmot. Tulajdonképpen ő kezdte, de kétlem, hogy bárkit is érdekelne, mit ordítozok össze vissza. Tudod, az ápolókat sem érdekli, hogy az elmebeteg tényleg képzeleg vagy komolyan megerőszakolták. Szóval ott tartottam, hogy Leara. Erősen koncentráltam az arcára és ehhez lehunytam a szemeimet is. A külvilág nem volt többé, csak én meg az unokahúgom. Az édes kis sózsák, aki olyan idegtépően kacagott, amikor eljátszottam neki néhány legendás figurát. Meséből, filmből, amit épp kitalált. De mindig bírta, ahogy előadtam magamat. Pedig utálom a színészeket, a színjátszást, meg az egész rohadt hóbelevancot. Olyan műek és álnokak. Elhitetik veled, hogy bármi lehetséges és arra késztetnek, hogy te is legyél hős, meg sorozatgyilkos, mert az menő. Mindenesetre azért eladtam magamat a kis törpe akaratának és komédiáztam ezerrel. Azért megmelengette a szívemet a taps és üdvrivalgás, amit utána kaptam. Nagyot tudott hízelegni, meg nagyon tudta az embert ünnepelni. Egy igazi diktátor volt, amíg úgy alakultak a dolgok, ahogy akarta a kegyeiben tartott, ha nem, hát rendesen megtépázta az idegeidet.
Hülyén nézne ki, ha tigrisként rágyújtanék? Amolyan laza tigrisként. Vagy gengszter tigrisként. Tudod, miután kinyírta az ellenségeit, szivart szív, meg whiskeyt vedel. Állati móka lenne, ha nem gyullasztana be annyira, hogy valakit a számmal szedtem szét az imént és még néhány darabja le is csúszott uzsira.
Hirtelen pattant fel a szemhéjam, amikor egy ismerős orgánumú hang szólongatott. Rögtön bevillant Leandra ármányos arca és ha lehet, jobban elkapott a megfagyok érzés. Nem kifejezetten tőle, de eléggé falra tudtam volna mászni attól, ahogy lassan közeledett. Inkább rohanjon ide és pofozzom föl gyorsan, de ne ilyen horror módon surranjon. Kicsit felmorrantam, mert agyfasz van. Aztán persze elkezdett beszélni, de őszintén reméltem, hogy részleteket nem kér majd. Nos, naiv vagyok. Meg hülye. Meg mostantól bejegyzett kannibál. Végül azt is hozzám vágja, hogy miért nem szóltam. Ez több szempontból is lehetetlen lett volna, de jelenleg még nem kötöttem az orrára. Kicsit sem hittem neki, hogy nem örült volna a halálomnak. Simán csinálna egy másik alakváltót, akiben nagyobb kedvét leli. Mondjuk valami tipikus szőke herceg csávó, akitől mentem lecsúszik az összes lány bugyija, tudod, az a tipikus mai srác, aki inkább lány. Hajj, de nagyon hányingerem van.
Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit akar. Hagytam, hogy simogasson, mint egy háziállatot, szégyen, de még kicsit jól is esett. Ritka alkalom, de leszarom állapotba kerültem. Amint elteleportált velem haza, rágyújtok egy rakás cigire, méghozzá tök pucéran. Mert ehhez van kedvem. Sőt, veszek egy forró, habos fürdőt is és közben olvasok valami pocsék magazint, amiben a pocsék sztárok életét pletykálják.
Leandra és Holden el haza |
Furcsa, és igencsak kellemetlen érzés kerített hatalmába, miközben Malloryval és Raphaellel csevegtem. Női megérzésem azt súgta, hogy gáz van, lehet nem is kicsi. Ennek köszönhetően pedig nem lehettem valami izgalmas beszélgető partner, így udvariasan elnézést kértem, elköszöntem, majd távoztam. Azért Raph még futólag kapott egy ölelést. Kerestem magamnak egy csendes helyet, ahol gondolkodás nélkül elkezdtem varázsigét mormolni - természetesen magamban. Holdent akartam megtalálni vele, és amint megéreztem merre van, elindultam az irányába. Első körben belefutottam a bátyámba, akinek vázoltam az aggodalmaimat, de mintha a falnak beszéltem volna. Csak nézett rám, mint valami bolondra, hogy minek aggódom ennyire, azért aki meg akart ölni, hátha elpatkol, akkor majd csinálok másik alakváltót. Erre csak sóhajtottam. Ezt bírtam a legkevésbé benne és a nővéremben. Egyáltalán nem érdekelte őket az alakváltójuk. Bár eddigi megállapításaim szerint kísérletezni éppen nem kísérletezgettek rajtuk, sem mágiával, sem más módon, de például kínozni simán megkínozták őket, néha számomra aprónak tűnő semmiségekért is. Jó, nem azt mondom, hogy nálam időnként nem csúszott be egy-egy Vexator, de azért ahhoz már eléggé fel kellett húznia Holdennek. Lehet, hogy a kisebbséget képviseltem a tenebris boszik között, de én szerettem tudni, mi van az alakváltómmal. És itt elsősorban nem arra gondoltam, merre jár, hanem arra, hogy jól van-e. Ezért is tettem rá anno egy olyan varázslatot, amivel rögtön értesülhettem róla, ha mondjuk egy kis felszíni vágásnál súlyosabb sérülést szerzett, avagy elkezdett pánikolni. A varázslat elég hosszú és bonyolult volt, nagy művészet volt úgy rámondani, hogy ne vegye észre. Igazából nem tudtam volna megmagyarázni, hogy miért nem árulom el neki… bár ha nem tud a létezéséről, akkor nem is próbálhat meg kibújni alóla. Simán kinéztem belőle, hogy amúgy megkísérelné. Ilyen varázslatot nem csak rajta használtam, hanem a testvéreim alakváltóin is, már amelyik hagyta magát. Az övéiknek nem terveztem könyörögni az ilyesmiért, ha nem akarják, akkor nyilván nem fogok utánuk rohangálni. Persze az a testvéreimet ismerve egyenes út volt a halálhoz. Őket általában hidegen hagyta az alakváltóik sorsa, talán éppen azért, mert több is volt nekik. Na meg gyakran cserélődtek. A testvéreim szerették a veszélyes helyzeteket, na meg az izgalmakat, amikben a vadászokkal folytatott aktív csatározás lévén számtalanszor átélhettek. És ezekbe masszívan belerángatták azokat a szerencsétleneket, akiket valamilyen indokkal visszarángattak az életbe. Indokok terén igen változatos megoldásokkal találkoztam az “ehhez volt kedvem”-től a “meg akartam csinálni valamit, és ahhoz kellett”-ig, sőt még bőven azon is túl. Éppen ezért nem volt meglepő, ha egyik-másik alakváltójuk hálás volt nekem, hogy hajlandó vagyok velük is foglalkozni, például így lettem nagyon jóban nővérem szintén vadászból lett férfi alakváltójával. Ebből, na meg a Holdennel való időnkénti - olykor gyakoribb - véleménykülönbségből kifolyólag egyenlőre nem vágytam több alakváltóra.
Most is idegesen trappolhattam föl-alá, mert ez az idióta valami hülyeséget csinált, ráadásul arra sem képes, hogy nyugodtan megüljön a seggén. Bár a tetthelyet relatíve gyorsan megtaláltam - márcsak a tőle elvezető vérnyomok miatt is - aminek ajtáját egy elég bonyolult és hosszú varázsigével zártam le. Reméltem sikerült annyival késleltetnem a megtalálását, és a tényleges szemrevételezését, amennyi alatt el tudom kapni Holdent és meg tudunk lógni. Eztután a vérnyomot tettem láthatatlanná amerre jártam, pluszban még igyekeztem eltűntetni a saját mágikus nyomaimat is. Egészen biztosra vettem, hogy sehogy sem tudnám lemosni magamról, hogy mágiát használtam/használok/és fogok is, így egyetlen szervezővel, avagy ügyelővel se kívántam összefutni.
Végül csak sikerült megtalálnom Holdent, bár addigra majdnem elkapott az idegzsába. Fogalmam sincs mennyit rohangálhattam föl-alá utána, de elég gyorsan szedtem a levegőt. Ami hamar feltűnt rajta, az a zavarodottsága volt. Leginkább egy ketrecbe zárt vadállatnak látszott, halk, gyengéd hangon szólongattam őt, miközben szépen lassan közeledtem felé. Ha annyira össze volt zavarodva, hogy megpróbáljon rám támadni, akkor megküldtem egy Rigidussal, de ígyis-úgyis óvatosan elé térdeltem, és elkezdtem simogatni a busa fejét, hogy végre megnyugodjon. Amikor végre megnyugodni látszott, akkor hagytam csak abba, és tettem fel az engem foglalkoztató kérdést.
- Mond csak, mégis honnan jött az ötlet, hogy megölj valakit? Legalább szólhattál volna! - morogtam neki feddőn. - A széttépett hiéna alakváltóért nem sok könnyet ejtettem volna, de attól sem repestem volna túlzottan, ha feldobod a tappancsod. - borzoltam össze szőrét. Közben egy varázslattal többé-kevésbé sikerült elállítanom sérülései vérzését. - Jó lenne eltűnni innen, mert nem két perc lesz, amíg begyógyítom a sérüléseidet, és amúgyis elég szép emléket hagytál itt. Teleportálhatok? - nem, nem vártam minden apróság miatt engedélyt tőle, sőt! A kérdés leginkább annak szólt, hogy kibírja-e az ezzel járó kellemetlenségeket… nem díjaztam volna, ha hazaérve rögtön a szőnyegemre rókázik. |
A férfi csak nem engedett. Ugyanúgy vitte a süket dumáját, hogy végezni akar azzal a bizonyos valakivel. Jelenesetben már nem érdekelt, hogy mit gondol rólam. Itt azért többről volt szó, minthogy istenesen meglovagoljam, mert csillapítani szerettem volna az éhségemet. Egy kutyapózban is kiegyeztem volna. Oké, komolyra véve a hangot!
Egyszerűen egyikünknek sem hiányzott a felesleges konfliktus más nagy boszorkányokkal és vadászokkal. Ha ő elment volna öldökölni engem egyaránt felelősségre vonnának és mehettem volna be tanúskodni. Rosszabb esetben egy-két rosszakaróm bekever, a férjem megtudja megint megcsalni szerettem volna és sorolhatnám a megannyi bonyodalmat, ami ebből származhatott.
- Mindjárt megsajnálom! Most pedig nyugodjon le! - szóltam rá erélyesen, viszont hasztalan volt. Remek!
A fejemet fogtam fáradtan, amikor oda próbált szúrni nekem. Igen, tudtam, és rég lemondtam róla. Én a hírnevemet akartam menteni amíg nem volt késő! Itt a falnak is füle volt. Akik ügyeltek a rendre mindenről tudtak.
- Tisztában vagyok vele, de ha hallgat a gyűlöletére és elkapják magát, ami valószínű, akkor rendesen meg lesz kínozva - azt már azért sem mondtam, hogy én ugyancsak meginnám a levét, mert belekeverne a hülyeségébe. Szentimentalizmus meg egyéb blődség. Kinek kellenek ezek?!
Mintha a falnak téptem volna a számat... Erősen megrántotta a karját és ezzel kiszabadult a karmai közül. Egyik szemöldökömet az egekbe vontam, amikor összevissza kezdett beszélni. A végére zavartan pillogtam. Az elején úgy voltam vele, hogy húzza az agyam és mennyire bejött a különcsége, viszont tudva mit akar véghez vinni egyből azon kattogott minden agytekervényem. Kevésbé hangozott olyan jól, hogy "visszavárjam". Most hős Rómeónak hiszi magát? Esküszöm kibuktam a férfire.
- Én.. - épp replikázni kívánkoztam, amikor betapasztotta a számat szenvedélyesen.
A csókot korántsem viszonoztam, hanem pofán vágtam. Egyrészt velem ne szórakozzon - legalábbis így ne! -, másrészt magamban imádkoztam, hogy ez észhez téríti.
- Maradjon veszteg! - ordítottam után, amikor ez sem ért különösebben.
Csodálatos! Kétségbeesetten levágtam formás fenekem egy székre és sóhajtoztam. Borzalmas lett ez az este. Aggódtam, hogy bajt fog hozni a fejemre, ezért kicsit használtam az erőmet - ha már boszorkány volnék -, ám egyelőre vérnek nyomát sem éreztem. Talán valaki megállította? Reménykedtem, hogy a gazdája megtalálta a megveszett fenevadát. Mondhatni perce és órák teltek el azóta, amióta faképnél hagyott. Ez csak jót jelentett!
***
(+18)
Morcosan és csalódottan távoztam a kastélyból. Mateo - a legújabb szerzeményem ugyebár - mitsem sejtve terveimet tekintve el kezdtem csábítgatni. Felhoztam csábosan ismételten a büntetést, és mondtam neki, hogy menjünk az egyik "játszóházamba". Bent helyezkedett el a belvárosban.
Kicsi háznak számított, ha ahhoz viszonyítottuk, amiben eleve éltem a párommal, hiszen több hektárról volt szó. Szó szerint az a birodalmunk volt.
A puccos lakás küszöbét átlépve a kanapéra löktem a sofőröm. Rákacsintva a szobámba tipegtem, ahol átvedlettem. A felgyülemlett dühöt, haragot és a szex iránti sóvárgásomat rajta akartam elverni... Hogy ezt képteletesen kéne érteni? Nos, nem.
A latexruha testemhez simult és most megismerhette a domináns énemet a drága. Az ostoron lengettem egyet és óriási csattanó hangott adott ki. Az eddig némaságba burkolt lakás ennek a zaja töltötte ki. Az övemről leszedtem a bilincseket, amit partnerem kezeire tettem. Az arcára izgatottság és némi félelem rajzolódott ki. A vörös ajkaimon végignyaltam. Ideje megalázni a kicsikét!
- Ki az istennőd?! - cirógattam meg az arcát ostorom végére.
- Te... - nyögte csendesen.
- Mit szeretnél? - vigyorodtam el.
Rámutatott az ostorkára, és rávágtam egy jókorát a hátára. Szinte felszakította az ingjét olyan erővel suhíntottam rá. Felnyögött. Ennek örömére a szájába raktam egy pecket majd nyakkörvet is kapott a cicamicám - tudni kell róla, hogy oroszlán - és a szobámba vezettem.
Elkezdtem felforrósítani a folyékony latexet, és amíg ez ment én levágtam az alárendeltemről a felsőt. A háta vörösen izzott. Erre már csak forróság kellett!
Végül fokoztam az előjátékot mellbimbócsipeszekkel. Előkerült a sokkoló is, és egy ideig gondolkoztam az analplugon illetve a péniszketrecen, de letettem róluk. Macerás lenne levenni róla és az anált nem mindenki szereti. Arról nem is beszélve, hogy vágytam a férfiasságára, hogy meglovagoljam.
Végezve a kínzásokkal megjelent perverz, beteges mosolyom, ahogy végignéztem a meztelen férfin. A latex testére száradt, és ahol ütöttem-vágtam vörössé vált a bőre. Tele volt horzsolással és picit a vérezni is kezdett.
Mivel erektált állapotban volt, ezért felhúztam nemi szervére a kondomot. A kezei ugye bilincs rabságában voltak, haha. Miután ez megvolt beleültem és vadul lovagoltam. A ruhámból kibújni ugyan nem lehetett vagy épp nehéz, ezért a vagina részénél volt egy cipzár, amit le kell húzni és voálá.
A parancsolgatásomat eközben sem hagytam ám abba! Rászóltam, ha elmer élvezni anélkül, hogy megengedném további büntetést szabok ki rá.
Látszódott rajta, hogy visszafognia magát nehéz volt. A nyögéseit a szájpecek akadályozta meg, és emiatt merő nyál volt minden. Én csak szórakozottan nyaltam le a nyálát majd csókoltam bele a nyakába. Lehet finnyás úrinőnek tűnöm, de nem undorodtam semmitől. Minden az élet része!
***
A vad éjszaka után rendbe szedtem magamat, és szokásomhoz híven úgy tettem, mintha semmi sem történt volna. Ez a sofőrömnek nem tetszett, de majd megszokja, mint az összes többi. Azonkívül, hogy az alakváltóim olykor igazán kielégíthetnek. Egyikőjüknek sem lehet egy rossz szava, hiszen a csúcsot megélik mellettem. Rám nézve lenne szégyen, ha ez nem történne meg...
[HINA OFF] |
|
Az erotika tv műsora eddig tartott. A nő egészen begurult, ahogy készültem faképnél hagyni, de istenem, olyan rohadtul megsértődött! Lendületből megragadta a karomat, ami azt hittem mentem kiszakad és közben a pofámba ordított. Volt erő benne, meg adrenalin, de biztos attól, hogy totál fel volt izgulva az előbbi összesimulásunktól. Én viszont attól voltam begerjedve, hogy a családom tönkretevője jókedvűen mulatozik, amikor egy rohadt nagy tetű! Egy ekkora tetűnek márpedig nem jár szórakozás.
- Eresszen el! Ott glasszol az a rohadt állat, aki a szemem láttára végezte ki a családomat! - öregem nagyon bekattantam. Szinte visítottam, de a felpörgő zenétől csak a közelben lézengők hallhatták mennyire nagyon. A nő meg csak fogta a csuklómat, én meg azon voltam, hogy elmondom mindenféle átkozottnak, de egyszerűbbnek tűnt arra használni a dühömet, hogy elszabaduljak tőle. Meg kell dögleni! Azt mondja aggódik, de már csak azért sem hittem neki. Valószínűbb, hogy a hirtelen felforrt agyvize hitette el vele, hogy félti az életemet, valójában csak begurult, mert nem szexeltem vele. De letaroltam volna vele az egész rohadt kastélyt, ha ez a mocsok nem pont most tolja elő a képét.
- Addig nem nyír ki, amíg legalább ki nem heréltem! - elszántam magam arra, hogy így lesz. Nekem ez volt az álmom, semmi szentimentális baromság, ami úgy is csak álom marad. Hadd váljon már valóra a vágyam, hogy megszabadítsam a világot egy féregtől! Nem nagy áldozat, ha én is vele nyiffanok ki.
- Biztos akad majd valami macsó a horgára, aki bárkinek bevágja. - öregem csak hozzá vágtam. De most már bármit vágtam volna bárkihez csak széttéphessem a boszorkányt, aki ennyi idő alatt már rég Túl az Óperencián szökell a napsütötte réteken. Hihetetlen. Emlékszem amikor az unokahúgomnak olvastam föl a mesét, amit én írtam. Ne kérdezd mi a lótuszért jutott ez pont most az eszembe. Az is úgy kezdődött, hogy egyszer volt hol nem volt...meg hogy túl az óperenciás tengeren. Leara nagyon bírta. Emlékszem, hogy összetette a két kezét és hogy ragyogott a két gyönyörű őzike szeme. Fáj, ha erre gondolok. Többé már őt sem láthatom. Pedig milyen édesen bírt kacagni és milyen idegesítően ragadós volt. Mindig a hátamra csimpaszkodott és a fülembe puszilt. Utána órákig visszakérdezgettem, hogy mi van, mert nem értettem, ki mit mond nekem. A falra tudtam mászni! Ő az egyetlen, akit most átölelnék.
Most meg valószínűleg megdöglök. Legalább második temetésem már nem lesz és nem kell arra gondolnom, hogy a nagybátyám a macskás zsebkendőjébe fújja az orrát. Olyan nagyon tudott szenvedni. Még a legkisebb dolgon is behalt és könnybelábadt szemekkel borult a vállamra. Édes egy tahó volt annyi szent. Persze aztán elkurvult, mert összejött azzal a híres modell pipivel, aki annyira szőke volt, hogy az csak na.
Megint elkalandoztam, de közben már kiszabadítottam magamat a nő karvaj fogásából. Jó ég, úgy felkarmolta a bőröm a vörös pengéivel. De jelenleg ez sem tudott felvilágosítani. Úgy értem, annyira begyullasztott a gyűlölet, hogy már ettől majdnem felvettem a teljes tigris alakom.
Kíváncsi lennék, hogy miután feldobtam a talpam, Leandra bosszúból odavési majd a sírkövemre a nevem alá, hogy "bazd meg!".
- Tudja az azért lehet arra késztetett volna, hogy megmaradjak, ha azt mondja, jöjjek vissza és hajtsuk végre a polgárpukkasztó tervünket. - sóhajtottam, majd egy utolsó szenvedélyes csókra meghívtam az ajkait. Egy kis energialöket. Mondjuk komolyan be jött volna, ha amolyan háborús feleség módra búcsút mond és visszavár a csatatérről.
Kirongyoltam a teremből arra, amerre a dög is távozott. Kicsit sajnáltam a faképnél hagyott barnát, de a dolog amúgy is csak kényszeres szórakozás lett volna a részemről. Jobb neki nélkülem. A rúzsfoltot a képemen azért még megtartom, hátha ez lesz az utolsó szépnek mondható emlékem. Hadd higyjék, akik rámtalálnak majd, hogy ez a fickó legalább élvezte az életet mielőtt feldobta a talpát. Belepusztulnék, ha elkezdenének sajnálni csupa idegenek. Utálom, ha az emberek megjátszák magukat és biztos a legtöbb csak tettetné, hogy szánja a barmot, aki a földön fekszik vérbe fagyva. Tagadni sem kell, hogy az emberiség nagy része álarcot hord és színészkedik.
A folyosón rohanva még időben elkaptam - olyan menőn bevéve a kanyart, mint Hamilton az F1-ben - a fickót, ahogy besurran az egyik szobába. Kicsit vigyázhatnék is, mert pont ott kapott el a szédülés hullám és egyszerűen elzúgtam. Egyszerűen a pofámra huppantam. Rém érdekes miket produkálok, amikor majd szét vet az ideg. Tényleg. Azért nagy nehezen sikerült kinyitnom az ajtót, ezzel együtt hátulról valaki úgy döntött, leterít. Úgy pár métert csúsztunk együtt befelé, nem mondom, szépen feltakarítottam a padlót és baszd ki, ingyen!
Valami barom terpeszkedett rajtam, de egyhamar levettem, hogy ő is alakváltó. Hiéna formában cammogott elém és olyan hidegrázós kacajt hallatott. A boszorkányt egyelőre nem láttam, de nagyban közrejátszhatott a dologban, hogy félhomály volt és még mindig fetrengtem. Azt csak most kezdtem érezni, hogy az alakváltó nem csak letepert, de feltépte a vállamat is.
- Pont olyan szánalmas vagy, mint a szüleid voltak. Tudod könyörögtek nekem. Esedeztek, hogy hagyjam meg az életüket, veled nem is törődtek. - valaki nem messze cigarettára gyújtott, láttam a tűz pattanását és a parazsat, mely nyomán hamvadt a csikk. A csikk, amit lenyomok a torkán, miután szétmarcangoltam. De mire megtehettem volna az első lépést, a mocsok sehol sem volt. Helyette a képembe morgott a csicskája. És, hogy mennyire elpattant bennem a düh, annak legyen jele, hogy nem sokkal később már vértől díszítve keringtem. El akartam tűnni, de jelenleg még arra sem futotta, hogy tudjam, merre van a kijárat. Szerencse, hogy erre, a folyosókon nem járt más, ha csak valaki nem tudta, merre keressen. Bárhogy is, előbb utóbb, ha annyira magamhoz térek elhúzom a csíkot.
Akarva akaratlan, de csak kivívtam, hogy szabályt szegjek, mégha azt inkább jó kedvemből is szerettem volna. |
Ezen a hímen elmenni a reakcióit tekintve lehetetlenség volt. Egyik pillanatban veszi a flörtömet és cicázásomat, a másikben pedig elutasító, mintha nem szembesítettem volna azzal, hogy szívesen lefeküdnék vele. Olykor zavaró volt ez a kettőség ebben a hímegyedben. Mintha csak egy leszbikus nővel sodort volna össze a szél. Náluk voltak érdekes incidenseim. Viccesen hangzik, de általában én voltam a férfi, ha nővel feküdtem le. Sokkalta dominánsabb voltam - néha a férfiaknál is -, mint eddigi partnereim. Én voltam az, aki az elérhetetlen, színészkedő, leszbikus nőcskéket megtörtem. Én voltam az, aki tűsarkúból issza néhanapján a pezsgőt és formás mellekről szívja fel a kokaint. Igaz, ilyen durvább estém féléve volt. Mindentől függetlenül én megértem a nőket és férfiakat egyaránt. Mégis ki ne szeretné a puhaságot és a titkokat rejtő barlangot?
- Azért én megválogatom, hogy ki jöhet belém - sóhajtottam fel.
Komolyan nem értettem ezt a férfit. Összezavart teljes egészében. Tanácstalan voltam. Végül ahogy tudtam tereltem. Picikét hozzám híven ugyancsak utalgattam, de úgy csinált, mintha meg se hallotta volna. Borzalmas...
A tánc során jöhetett az ételekkel való játszadozás, ha már akkor sem vette a lapot... Pontosabban kikerülte erotikával fűszerezett kérdésemet. Ekkor érdeklődött, hogy miként eszem, amire elmosolyodva válaszoltam.
- A férfiak társaságában - kuncogtam szórakozottságomban. - A banán a legjobb, ha csábításról van szó. Nagyon hasonlít a férfiak falloszára, az más dolog, hogy milyen hosszú és vastag - a pajkosság hangomban ugyanúgy ott volt.
Amikor mondta, hogy interjút bármikor adna nekem csak cöcögtem. Ezután kósza gondolataimat kimondtam, hogy mi a véleményem ezzel kapcsolatban.
- Én gyakorlatban szeretném megtapasztalni - súgtam fülébe kéjesen és érintettem össze ágyékunkat. - Abból az ember sokkal többet tanulhat - cirógattam mellkasát.
A mályvacukor nevezetű egyénre pedig tettem rá magasról. Holden becserkészésre koncentráltam. Más most nem fogja elvenni a figyelmet róla!
A szerencsétlenkedését követően vettem át az irányítást. Szenvedélyesen támadtam le őt. Eleinte visszakozott, ám nehezen átadta magát a pillanatnak. Elégedettség töltött el, hogy végre a lényegre térhetünk. Hallelujah! Kezdtem sajnálni a férfiakat, hogy olykor ennyi mindent kell szenvedni egy nőért.
Felnyögtem egyből, amikor megragadta derekamat és karmait kicsit belé mélyesztettem. Ó, igen Édesem! Erre vágyom! Tépj szét! Nem zavart meg különösebben, hogy felsértette fogaival alsó ajkamat. Kifejezetten élveztem, hogy csókunk alatt szánkban keveredik a vérem. Az viszont kiderült, hogy alakváltóval volt dolgom és az is, hogy a formája nagy valószínűséggel nagymacska.
Nemsokára fordított a helyzeten és egy másodpercre kinyitottam szememet. Istenem, mennyire elégedett voltam magammal, hogy végre valahára megtörtem! Legnagyobb bánatomra zihálva elhúzodott tőlem. Én is csak kapkodtam a levegőt őrült módjára. Kicsit még csókoltuk volna egymást szinte biztos, hogy itt menten összeestem volna eszméletlenül. Erre vágytam! Erre!
A tekintetét álltam, mint mindig a mai este folyamán. Szavakba sem tudtam önteni milyen szép íriszei voltak. Emlékeztetett az első alakváltómra és a vele való szexre. Annak a Drágámnak mindig előjött füle, farka, karmocskái. Fortuna azért mellettem volt, mert ujjal való izgatásnál azért nem volt jelen. Az hiányzott volna!
- Akarom... Akarom...! - nyögtem vágyakozóan ajkaiba. - Tégy magadévá, de úgy, hogy ne tudjak járni! - simítottam végig arcán újfent. - Könyörgöm add meg nekem azt, amire vágyom! - végül ajkain húztam végig ujjaim.
Kuncogást és megjegyzését élvezettel hallgattam. Vonaglanék alatta? Végre, igen, erről volt szó! Épp megcsókoltam volna, amikor elfintorodott. Mi a fene történt már megint?! Lassan oldalra fordította a fejét, és kezdtem magam úgy érezni, mint egy borzalmas erotikus történetben fordított szerepektől eltekintve.
Eltátottam vérző számat, amin ráadásul a rúzs is elkenődött, amikor faképnél próbált hagyni. Na azt nem engedtem! Megragadtam a karját, amint sikerült felfognom szavainak a súlyosságát is egyaránt.
- Mi a fasz van? - oké, most kiakadtam. - Nem megy sehova! - fakadtam ki és egyúttal megragadtam a karját erősen. - A szexet most hagyjuk, de azt nem szeretném, hogy hülyességet csináljon már pedig amit akar az volt, és maga inná meg a levét! - az állati ösztönei nem hagytak alább. |
folyt.köv.
Hadd legyek már hasznos a társadalom egy tagjának - mégha a gondolattól undorodni is fogok, hogy csak egy újabb trófea leszek a nőnek -, amikor hirtelen filmszakadás következett. Egy szag közelítette meg orromat, mely mélységes gyűlöletet ébresztett bennem. Tudvalevő, hogy sokkal érzékenyebb voltam az effélékre, amióta alakváltó lettem, bár azelőtt sem panaszkodhattam. Ismerős volt ez a bűz. Lassan, fintorogva fordítottam oldalra a fejemet, de még mindig mélyen szántottam a karmaimmal a falat.
Leírhatatlan volt az érzés. A döbbenet, a harag és a fellángoló bosszú, mely oly régen kialudt már. Ott állt az, aki elindította az életemet ezen az úton, melynek végén a halál és szolgasors várt rám. Ő, aki a szemem láttára végezte ki a szüleimet és közben nem felejtett el nevetni. Pontosan tudtam, hogy ő az, hiába a pofáját takaró álarc. Távozni készült a dög, ehhez híven pedig elhagyta a báltermet. - Mindjárt jövök, csak előbb ki kell végeznem valakit. - ezt a lehetőséget nem szalaszthattam el. Totálisan elöntött a gyilkolási vágy és alig vártam, hogy átharapjam a torkát, miközben bámulon a szemét, miként veszik ki belőle az élet utolsó szikrája. Határozott léptekkel indultam meg arra, amerre a mocsok boszorkány kúszott. |
- Csak. - adtam kurta választ. Ettől a falra mászok, esküszöm! Mi a hód rágta faágért kell minden kijelentésemből szexista megjegyzést faragnia? Mintha egy zs kategóriás pornófilmben kaptam volna szerepet, basszus, amiben az egyik fél nem tudja, hogy abban van, tudod, olyan rohadt kandi kamerás. Kezdtem volna szétnézni hátha látok valahol egy gyanús szivart, de aztán úgy döntöttem még nem lövöm le a poént. Persze nem maradt el, hogy ki ne használja az alkalmat és az államat kezdje vakargatni. Ha kutya lennék esetleg bírnám. - Ne aggódjon, elegen fognak magába menni, ha kéri, ha nem. Tudja, csúf kis meteorok, senki sem számol velük csak ha már becsapódnak. - szúrtam oda hanyagul, elpillantva valamerre a rákba. Kicsit elkalandoztam a lézengő, ide-oda lötyögő párokon, aztán megakadt a szemem egy fazonon, aki tipikus elkurvult figura volt. Mindenki ki van kenve meg minden, cifrábbnál cifrább öltözékekben múlatják az időt, de ez, öregem ez durvább volt a többinél. Valami lila köntösben nyomta és éppen rábuzult egy magányosan hörpintgető szőkére, mármint úgy értsd, hogy fiúra. Azt hiszem mégsem akarok egyedül maradni. Gondoltam rá, hogy mondok egy isten áldásávalt a nőnek és zsibbadásig leiszom magamat, hogy aztán kiterüljek valami büdös sikátorban. Túl erősen koncentráltam az elképzelésre, hogy mindenki ott hagy én meg eljátszom részegen, hogy meglőttek. Csak úgy heccből. Golyó van a hasamban, vagy a lábamban és a kezemet a sebre szorítva nyüszögök, mint egy barom. Aztán olyan filmesen elemelem a tenyerem és nézem a csurom vér kezemet, meg a totál átázott ruhámat. Tetszett is ez az ötlet, meg nem is. Végül is, ha így kószálnék a városban, lehet megsajnálna valaki és minden erejével azon lenne, hogy segítsen. Persze az utolsó pillanatban, amikor már hívná a mentőket elmondanám neki, hogy nem komoly, átbasztam. Mert vagyok olyan fasz, hogy ráérek ilyenekkel elütni az időmet. Esküszöm nem tudom mi ütött belém. Néha azt kívánom, bár ne látna senki, néha pedig úgy akarom, hogy mindenki ölelgetni akarjon, de persze nem hagynám, mert utálom, ha nyomorgatnak.
- Igazából ez ilyen betegség. A nyelvem folyton összegabalyodik. - jut eszembe, ezzel néznem kellene doktort is. Biztos bevállal valaki egy ilyen nehéz esetet is, mint a nyelv gabalyodás. Aztán beülök abba a csupa bőr, hófehér székbe, a nővérke meg a pofámba nyomja a tízezer vattos lámpát, hogy kiégjen a szemem. Végül meg jönne a doki fejcsóválva, hogy csomó bajom van. Tudod, csomó bajom. Nyilván tréfáltam a dologgal, de lehet a nő a totál komoly képemből ezt nem tudta kiolvasni. Az emberek legtöbbje nem szokta venni az adást. Például középsuliban is a padtársam, az is ilyen volt. Perverz egy dög volt és folyton elmesélte, hogy miket fantáziált az éjszaka. Érted? Nekem. Egy fiúnak. De nem olyan lájtosan, hanem extra részletességgel, mellé meg olyan tehetséggel gesztikulált és mutogatott, hogy majdnem szénné égtem. A srác mindig begyulladt és amilyen genyó volt még inkább rátett egy lapáttal, ha látta, mennyire zavarba jövök vagy, ha ellenkeztem, ne adj isten beszóltam, hogy kussoljon. Öregem, de utáltam.
Közben a nő kezdett nagyon heveskedni és előadta Az ételek evészetének ötven árnyalatát. Nem mondom, ezek után tutira kipróbálom az ujjra felhúzós témát meg a hab nyalogatást Leandra előtt, hogy kiköszörüljek belőle egy Holden az anyádat felkiáltást. - Ezt egyedül is szokta csinálni, vagy csak akkor, ha férfi van a közelben? - érdeklődtem, bár nem tudom minek. Nyilván ez is egy női szeszély, hogy szexelnek a kajával, ha valakit bekarnak cserkészni. Bár, ha jó bőr adja a műsort, akkor bánja a kánya.
Végül eljött az ideje, hogy balfaszkodjak egy kicsit, mert anélkül nem lett volna az igazi. Különben is kezdett unalomba dögleni a lelkem. Nem mondom, hogy pont emiatt dobtam be a hisztis picsa figurát, de biztos köze volt hozzá, hogy rámjött az agyfasz. Eskü, idegbajt kapok ettől a sok álarctól. Akármerre keringek, ott vannak és bámulnak. Hogy lehet ezt a szart kibírni anélkül, hogy nem döntesz magadba egy egész hadseregnek elegendő piát?
A nő végső elkeseredésében, a velem vívott csatában, össze-vissza kezdett hablatyolni arról, hogy szeretné tudni milyen vagyok az ágyban és, hogy milyen szokásaim vannak, épp csak, hogy centimétert nem adott, hogy mérjem le mekkora, mert szeretne később könyvet írni a szexuális életemről. Nem lepődnék meg, ha így lenne. Mindenkinek vannak frucsa hobbijai és mániái meg majréi. Nekem kurva sok majrém van. Nem meglepő mi? Régen más volt. Régen olyan voltam, mint mindenki más. Változnak az idők, s ezzel együtt mi is. - Öregem, maga aztán nem szarozik. De ha ennyire akarja, szívesen adok magának interjút, habár nem hiszem, hogy az én elcseszett, tetű nemi életemre kíváncsi. - kicsit kezdtem húzni az orrom, meg úgy az egész testem, mert sejtettem, hogy hamarosan rámrobban. - Szerintem az a mályvacukor sokkal különcebb, mint én. - böktem állammal a buzi felé. Az most új áldozat után sóvárgott és nem akartam én lenni a következő, de hátha a nő egyetért velem. Olyannal már totáltuti biztosan nem volt dolga, de persze ne igyál előre a medve bőrére.
Vesztett csatát vívtam. Éreztem, amikor úgy összebaszta a homlokunkat, hogy menten agyrázkódást akartam kapni. És bár kaptam volna. Az jobban elfeledtette volna velem a mai napot, mint az, hogy túrázni kezdett a számban és marokra tépte a hajamat. Nem mondom, mivel érzéketlen állat nem volnék - eltekintve a gerinctörésről, amit azzal okozott, hogy nekivágott a falnak - kezdtem totál begyulladni. Jézusisten, de milyen átéléssel és heveséggel bírt rámászni az emberre, még a hátamról is kész volt lenyúzni a bőrt, hogy a csontomat is felizgassa. Nem kell a dolgon mit szépíteni, felkent a falra egy nő. Azért abban mélységesen reménykedtem, hogy nem itt akar megerőszakolni, amikor vagy ezren keringtek erre.
Asszem már emlegettem párszor, hogy mennyire nem megy még az önkontroll, amikor elragadnak az érzelmek. A tigris énem egyszerűen felordít a fejemben és az addigi józan gondolkodást a vad ösztönök veszi át. Barna szemeim aranyba fordultak és ahogy erősen megragadtam a derekát, élesen belevájtam az előtűnő karmaimat. Nem kicsit nagy lendülettel fordítottam a helyzetünkön és majdnem sikerült beleépítenem a falba. A szenvedélyes csókot durván szakítottam félbe, alsó ajkát felmarták tűhegyes fogaim, miután arra időközben, mint finom falatra, ráharaptam.
Zihálva húzódtam el tőle, kezeimmel a feje mellett támaszkodtam meg. Mélyen fúrtam macskaszerű íriszeimet az övébe. A tekintetemben egy egész más Holden tükröződött vissza. Valaki, aki látta a szülei halálát. Valaki, aki a vadászok között méltán volt az egyik legjobb. Valaki, aki naponta megküzd azzal, hogy a benne feltámadt vadat visszafogja. Valaki, aki most keresi önmagát. - Most lenne itt az ideje annak, hogy felrázzuk a kastélyt. Hogy a hanguktól zengjen ez a nyamvadt hely! - búgtam élveteg hangon a fülébe és mélyen beszippantottam a nyakából áradó parfüm illatát, mely keveredett a meleg vér aromájával, ami az ereiben zubogott. - Tudja mocskosul jó lenne, ha az élvezettől remegve vonaglana alattam. - kuncogtam föl, majd az éles karmok felszántották a feje mellett a falat. Meg akartam ragadni a karját, hogy kicsit privátabb helyre húzzam, ahol a helység minden pontját felavathatnánk, lévén jobb dolgom úgy sem volt az este folyamán - ellent mondva minden eddigi ellenérvemnek. Hadd legyek már hasznos a társadalom egy tagjának - mégha a gondolattól undorodni is fogok, hogy csak egy újabb trófea leszek a nőnek -, amikor hirtelen fil |
Rendesen félreértett engem a társaságom. Volt igazság abban, amit mondott, de én sokkalta másabb hangokra, zajokra gondoltam. Mikor továbbfűzte, hogy attól is zengne a kastély elkuncogtam magam. Valahogy sejtettem, hiszen eleve a közemberek allergiásak ránk. Olykor az irigység beszél belőlük és olykor nyomós indokokkal miatt átkoznak minket. Sajnos a legelső észrevételem igazabb bárminél. Személyesen egyáltalán nem ismernek, de lerohadanak mindenféle utolsó analfabéta lotyónak, holott az analfabétizmus egyáltalán nem volt rám igaz. Azt viszont felvállalom mai napig, hogy szerettem habzsolni az életet és a férfiakat. Mind a tíz ujjamra kaptam egyet, és úgy váltogathattam őket, mint a bugyimat. Igen, pontosan, naponta. Legalább a szexuális életem maga egy hullámvasút és sosem tudtam megunni a szexet. Ha gyengédségre vágytam hívtam egy olyan férfit, ha vadságra akkor egy másikat és a többi, és a többi. Szükséges volt számomra a változatos étrend, ha szexéhségemről volt szó.
Végül ezen a ponton következett a cigarettás jelenetem. Az arca elárulta őt nem is akárhogy! Tetszett, amikor a férfiak próbálták adni nekem a megkaphatatlant és várták, hogy én harcoljak értük. Mindegyikük elbukott, mert ismerem az összes gyengéjüket. Elégedettség tükröződött arcomon a partnerem meglepettségét látva. Nem fog ki rajtam senki sem!
A színészi tudásomat egy paródia keretein belül csillogtattam meg, ugyanis előadtam a tipikus ostoba libát. Egy mosollyal jutalmazta ezt a kikelésemet, ami ismét azt jelentette, hogy plusz pont nekem, az én javamra. Egyelőre úgy festett én állok nyerésre.
Az újabb érdekes reakciójára felszaladt íves szemöldököm az egekbe. Lehet már az égbolton volt már a csillagok közt. Egyre különcebb és különcebb. Semmi problémám nem volt ezzel, hiszen eszméletlenül izgatott, hogy vajon milyen fétisei lehetnek, illetve milyen pózokat preferál. Reménykedtem abba, hogy vadság jellemzi, mert arra vágytam, hogy valaki állatiasan tegyen magáévá!
- Csak keringene a testem körül? - kérdeztem vissza élből. - Miért nem csinálunk egy apokalipszist? Miért nem jön belém? - simítottam végig borostás arcán.
Én voltam a jelentések kiforgatásának mesternője. A szavakkal való játszadozás ösztönösen jött. Mintsem agyaltam ezen a visszavágásomon. A zsigereimben volt, hogy némi erotikát beleszőjjek ebbe a költőket megszégyenítő bókba. Ezt szokásomhoz híven fokoztam amennyire csak lehetséges.
- A nyelve ugye máshol nem gabalyodik össze, mert az elég szerencsétlen lenne?! - szólaltam meg elviccelve a szituációt.
A táncunk alatt egyszer sem tévedt le a tekintete a számra... Még a mellemre se. Úri emberrel lenne dolgom? Mindenesetre ott megtört, amikor hozzásimultam egész testemmel. Apró nyögése hatással volt vágyaimra, ami eddig hamuként hevert szerteszéjjel és egy-két parázs volt néhol, nos, azokból kisebb lángcsóva lett.
- Ne fogja vissza magát! - nevettem halkan. - Szeretem hallgatni - mosolyodtam el.
Itt volt megint csak egy érdekes válasz. Direkt kerülgette ennyire a szexuálitással kapcsolatos megjegyzéseimet, utalgatásaimat? Kissé zavaró volt nekem, de csupán betudtam ennek. Játszotta ugyanúgy a megkaphatatlant, elérhetetlent.
- Jól hangzik - válaszoltam. - A cappuchino fehérhabját imádom lenyalni számról - nyaltam bele számsarkába és folytattam. - A fánkot meg ujjamra szoktam húzni és úgy eszem - mutattam fel egy pillanatra mutatóujjamat majd véletlenül - haha, véletlenül - a középsőujjamat hozzátársítottam. Kellemetlen...
Legszívesebben fel-felvonogattam volna szemöldökömet, amikor ecsetelte, hogy szívesen bemutatná a vad, szenvedélyes menetet. Tudtam, hogy a táncra utalt, viszont könyörgöm, ennyi kijárt, hogy félreértsem icipicikét ezt a megszólalását.
Egy ideje ment a tánc, és a szám körülbelül a felénél tartott, amikor megnyalta a fülcimpámat majd beleharapott. Először kuncogtam, hiszen vicces és egyben csiklandós volt, amit csinált, de a harapásánál egy kicsit felsóhajtottam. A dorombolása pedig hab volt azon a fránya tortán.
Engedtem neki, hogy cicázzon velem és én hátát cirógattam addig, ám legnagyobb meglepetésemre hirtelenjében eltávolodott tőlem. Mégis mi történt?
- Hogy valaki? Mit szeretne? - tettem fel kérdésemet csendesen.
A zenére fittyent hányva megszakítottam a táncot, amint belekezdett valami elkeserítő monológba. Mit jelentsen ez? Istenem, úgy viselkedett, mint egy szűz fiúcska. Bár szűzzel nem sodorott össze a sors pedig azzal is kipróbáltam volna. Milyen jó lehet egy szexben tapasztalatlant irányítani kedved szerint. Hm, lehet ismételten az irányításmániám tört elő...
Elfordultam tőle és tettem pár lépést, hogy távolabb legyek tőle.
- Sajnálja? Mégis mit? - pillantottam rá szemem sarkából. - Annyit kértem magától, hogy kapcsolódjunk ki - mondtam komolyan. - Mondhatja, hogy keressek mást, ha egyszerűen önről fantáziálok már... - pördültem egyet és visszaléptem hozzá. - ...önről, hogy milyen az ágyban... Milyen fétisei vannak... Milyen pózokat szeret... - kellett a trófeáim közé. - Kifejezetten különc és ilyen egyénnel nem volt dolgom - ez igaz volt, és nem holmi sablonszövegnek szántam.
Ezzel megragadtam a nyakkendőjét és lehúztam magamhoz. Előlem nem fog menekülni! A homlokunkat összeérintettem és úgy közöltem vele a továbbiakat.
- Elfeledtetek magával mindent, viszont adjon teret ehhez - végül megcsókoltam se szó, se beszéd.
Eleinte gyengéden birtokoltam ajkait és ha engedte, akkor nyelvemmel beférkőztem a szájába. A göndör fürtjei közé téptem lágyan és markolászni kezdtem azt. Kegyetlenül puha és selymes volt a lobonca. Imádtam! A másik kezemmel a hátát karmolásztam hosszú, vörös karmaimmal. Eközben a közeli falhoz löktem és így folytattam a nyelvével való csatát.
A testem beleremegett az érzésbe. Egyszerűen lehunyt szemekkel totálisan elragadott a katarzis, ami a csókkal járt. Mertem remélni, hogy a partnerem sem volt másképp. |
foly.tköv
Ez kifejezetten jól esett, így folytattam, ha csak nem volt neki kellemetlen és baszott le egy nagyot. Én biztos ez tenném magammal. - Lehet, hogy vágyom én még valamire. Lehet vágyom arra, hogy...hogy valaki... - álltam meg hirtelen, elhajolva tőle, mert rámjött a havi menstruáció, vagy tudom is én. Ezt azért nem kellene. Persze figyelmeztethetem én magam tízezerszer is, akkor is kinyögöm. - Tudom, hogy maga azért jött, hogy szórakozzon. Én is azért jöttem bassza meg! De lehet jobb lesz, ha keres valakit, aki jobban értékeli az amúgy csodás személyiségét és csókolozik magával meg polgárpukkasztóan szeretkezik is. Biztos akadnak jelentkezők. - ez mekkora anyaszomorító monológ volt. De igaz. Biztos hülyének néz, hogy az előbb nyalogattam, most meg le akarok lépni.
Igazából nehezen vallom be, de szükségem van valakire. Társaságra leginkább. Szükségem van valakire, akit magam mellett érezhetek még akkor is, ha ez a nő csak a testemre hajt, a szex miatt. Most ez a legtöbb, amit megkaphatok. Neki meg biztos, hogy egy nyávogó faszira van legutoljára szüksége. Elbaszottul hangzana olyat mondanom, hogy több évnyi elkeseredett vadászat, - hogy elkapjam a szüleim gyilkosát - bosszú és az elbaszott halálom után szeretném, ha valakinek végre, úgy igazán fontos lennék? Valószínűleg. De most azt a lehetőséget is elcseszem, hogy egy éjszakára társaságom legyen. - Sajnálom, megütött a guta. - húztam el az ajkaimat, de mivel a szám még mindig tartott, folytattam a táncot.
|
- Ha igazán polgárpukkasztó akar lenni az ember fia, ki kell mondania, amit senki sem mer. Az őszinteség, az önálló vélemény a sok barom legnagyobb ellensége. - böktem ki pokoli nyugalommal, mert épp leszarom kedvemben találtam magamat. Ja, majd elfelejtettem közölni, hogy kurvára ingatag vagyok, tudod, mint azok az ingák, amiket meglösz és ide-oda billegnek. Egyszer kigyulladok, mert rájövök, hogy igaz a mondás, miszerint nagy az Isten állatkertje csak kicsi a kerítés, másszor elfilozofálok azon, hogy mit csinálnak télen a halak. De most komolyan? Belefagynak a tóba? Vagy valaki kiveszi őket és akváriumba rakja mindet? Van egyáltalán akkora akvárium, amibe az összes belefér? Kezdett megártani, hogy a sokadik dohányt szívtam ma és nem kevés piával locsoltam a hülyeségem máglyáját. Ki a frász agyal ilyen erősen azon, hogy hová viszik a kicseszett halakat? Nem tudom, nekem valahogy fontos volt. Persze tudom én, hogy mi a szitu, mert nem voltam olyan süket, mint a többi kölyök az órán, de valahogy jó volt sajnálni a halakat, akkor is, ha nem kell. Jobb, mintha sajnálnám a vén szivarokat, akik a büdös mellüket az orrodba nyomják, mert azt hiszik, hogy nekik már mindent lehet. Magamtól is arrébb mennék, megyek is, ha nem akarom, hogy kipréseljék belőlem a levegőt. Tisztelem a véneket meg minden, de nem azért mert tíz házzal arrébb vág, hogy neki jusson a hely, amit amúgy is átadnék - igen, azért fogott el ennyire az idegbaj, mert pont idejövet tapasztaltam a helyzet súlyosságát. - Attól is zengene a kastély. - tettem hozzá rekettes hangon. Megárt a napi több doboz bagó, bár nem tudom, hogyha egyszer már megdöglöttem, hogyan árthat meg ennyi. Meg sem kellene kottyannia.
Visszatérve az ötletére, direkt kerültem, mint macska a forró kását. Sejtettem én mire akart rátapintani, de nem akartam könnyen beadni a derekam. Az ilyen nők hozzászoktak ahhoz, hogy mert jó bőrből vannak, az ölükbe hullik a szexi csávó. Kicsit szenvedjen meg ő is a jó falatért.
De nem szenvedett. Egyszerűen kivette a számból a cigimet és jó formájú füst alakokat eregetett. Nők! Te jézusisten milyen jelenetet tudnak vágni egy egyszerű cigaretta szívásából! Azt is úgy kell előadni. Persze meg nem állta, hogy a jelenet végére ne basszon rá egy jó nagyot és visszanyomta a rúzsfoltos szálat a képembe. Csábos. Mivel drága manapság egy doboz, úgy voltam elkérem az árának a felét, de nem akartam zsugori köcsögnek tűnni. Meg amúgy túl jó a szívem és ha kért volna, akkár egy egésszel is műsorozhatott volna, sőt, még kapott volna olyan filmes, titokzatos meggyújtom a dohányod jelenetet is. Tudod, amikor mélyen egymás szemébe néznek a fazonok, nagyban stírölik egymást meg minden.
Kicsit színészkedett, ahogy előadta a szűz halálát. Vettem, hogy csak direktbe adta az ostoba pipit, meg is mosolyogtam, mert hát tényleg komolyan gondoltam, meg aranyos is volt. Ma elég kétséges, hogy jobb ajánlatba fussak, mint az övé. Ahhoz kellene csak rohadt nagy mázli. Legjobb esetben is Leandra lesz a következő akibe belerohanok, aztán meg tehetem fel neki a szokásos kérdésem. Kit rontottál ma meg? Mindig reménykedem benne, hogy legalább valaki olyat, akit utána épségben el is enged és nagykorú. Ez megint olyan gonosz volt, de nem kell félteni. Mi mindig úgy teszünk mintha rühellnénk a másikat, közben azért bírom. Bírom, hogy basztathatom a baromságaimmal, ő meg bírja, hogy ugyanezt teszi csak kicsit erőteljesebben. Ez van. Háziállat lettem és ösztönösen jön, hogy kíméljem a durvább megszólalásaimtól. Szánalom. - Szerettem volna azt mondani, hogy Ön a nap én meg a Föld és a gravitáció, olyan tudományos romantikusan vonz és arra késztet, hogy keringjek ragyogó teste körül, de összegabalyodott a nyelvem a sok cifra jelzőtől. - ecseteltem. Most meg kell jegyezzem, hogy utáltam, ha valaki színészkedett, a színészek is olyan idegenek. Csak nagyon kevesek képesen igazán élethűen előadni a szerepet, de engem akkor sem tudnak megnyerni. Ebből következik, hogy azt sem bírom, ha valaki játssza a fejét és kamuzik, már csak abból az okból kifolyólag sem, hogy ezért pénzt sem kapnak a markukba. Néha én is elbaszom az életem pillanatait azzal, hogy ilyenre vetemedek, de olyankor százszor is átkot mondok a fejemre. Mellékesen a romantikázás is a gyenge pontjaim egyike. Öregem annyira nem bírtam bókolni senkinek, hogy égett a pofám most is. Gondolom, hogy most lenne itt az ideje bedobni valami buzi dumát, vagy adni a kemény, menő csávót, de az is olyan távol állt tőlem, mint Hitlertől az ép elme. Az előbbi kis magánakcióm egészen bevált, talán még élvezte is a félig tigris énemnek köszönhető dorombolást, bár az sem direkt volt. Megerőltettem magamat, hogy táncra hívjam és komolyan kikapcsoljam a pokoli baromságokat gyártó agyamat, ezzel csak az volt a baj, hogy most meg eszetlenül elkalandoztam. Szerintem bírta volna, ha az ajkait bűvölöm, de én továbbra is a szemeit fürkésztem, ami egyrészt fárasztó volt, másrészt zavaró.
Elmerültem az embertömeg adta élvezetekben. A legszebb amikor már nem is érzed, hogy a lábadat tiporják, mert pépesre gyúrták a marhák és csupán az elszántság vezet, hogy te is legalább akkora paraszt leszel és visszaadod. Vagy legalább a jó indulat, hogy a partnered egy számot végigtáncolhasson a karjaidban. Én az utóbbiak táborát erősítettem, mert a bosszúból két életre is elegem volt. De akkor is rühelltem ezt a sok botorkáló állatot. Azt hiszem ezt már nevezhetjük fajgyűlöletnek.
Mindenki alázásából a nő eszméletlen nyomulása ébresztett. Ez nem lacafacázott öregem! Nekem nyomta a melleit, amitől, bármily faszul hangzik, de picit felnyögtem. Hát nem számítottam arra, hogy ez ilyen lesz és ekkora...ekkora van neki. Úgy értem kellemes melegség öntött el meg minden, aztán elkezdett elmélkedni. Ez van, ha nők kezébe kerül a kőltöiség. A fülembe súgott és a hideg rázott. Mondanám, hogy jó értelemben, de nem annyira. Ne használj olyan fegyvert, amit te nem szívesen látnál viszont magadra szegezve. - Igen vannak. Egy dublahabos cappuccino és egy doboz fánk jól esne. - Holden, te barom! Ünnep és hangulatrontást is vállalok. Nyilván nem a falánkságomra és a hülye bendőmre gondolt, de én, én bezzeg igen. De úgy éreztem, hogy ennyi idő ismeretség és névtelenség után megérdemli tőlem az őszinteséget. Abban azért egyetértettem vele, hogy a csapathatnának kicsit életszagúbb bulit is, mert ettől még fél órán keresztül ásítani fogok, végül pedig valahol a bálterem közepén durmolni. Jobb esetben emberi alakban, rosszabb esetben tigrisként. - A maestronak elég lagymatag az ízlése, kétlem, hogy ráfanyalodna a latin vérpezsdítésre. Pedig szívesen bemutatnám, milyen egy igazi forró, szenvedélyes menet. - úgy értem a táncban, de lehet ezt is szexuális felkérésnek veszi a nő. Mondjuk kicsit izgatja a fantáziámat, hogy milyen lenne, ha egyszerűen nekem esne és leteperne. Lehet utólag nem örülnék neki, mert tönkreteszi az egyetlen normális öltönyömet, de amilyen pénzesnek néz ki, biztos állná a költségeit, ha rászállok.
Kezdtem komolyan unatkozni. Az álarctól hála az égnek, nem látszott képemen, sőt vigyáztam, hogy a mozdulataim is a profi táncoslábamra utaljanak, meg az igazi tehetségre, ami a mozgásomat illette, de valójában meg akartam halni. Már az első percekben kínlódtam lelkileg. Tudod, amikor valaki jó valamiben, de pont emiatt is nem élvezi. Hát így vagyok a tánccal. Rohadt jó vagyok benne, de ha csak ide-oda kell dülöngélni, az nem kóser. Végül, de ez már végső elkeseredés lehetett, a nő füléhez hajoltam és ráharaptam. Ez is macska dolog lehet, tudja a faszom. Megnyaltam a fülcimpáját és közben megint olyan hülye dorombolásféle hangokat hallattam |
- Van amikor nem? - vontam a fel a szemöldökömet. - Végén kiderül, hogy hiába építettem fel a gentleman imázst magamnak, pedig csak miattad tettem mindezt - röhögtem el magam azért, mert ilyen hülyeségeket beszéltem. Igazából olykor totál magától jött, gondolkodás nélkül.
Ekkor elkezdte húzni az agyamat, amit élvezettel fogadtam. A cicázásának minden percét kiélveztem, és eszméletlenül tetszett, ahogy alsó ajkammal játszadozott. Bár igaz, kicsit csalódott voltam, amikor nem csattant el egy vad csók, de egyelőre ezzel is beértem. Engedtem, hogy ő irányítson.
Eközben áttértünk egy kicsit kényesebb témára, amire felsóhajtottam. Volt abban valami, amit mondott. Csupán abban tudtam reménykedni, hogy nem lesz semmiféle balhé ezen a rendezvényen. Senki se tudhatta, hogy kinél kattan el valami és játszik kettyós idióta gyökeret.
Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy vajon van-e gazdája Lilyának. Nemsokára leesett, hogy nincs. Miből következtettem erre? A válasz egyszerű, hiszen ha lett volna boszija, akkor nagy valószínűséggel nem épp velem lógott volna. Egy tenebris-i boszorkány végképp utálja, ha alakváltója összeszűri a levet egy vadásszal. Bár nem mintha, egy bonum-i szívlelte volna. Ezek után továbbgondoltam még, és rájöttem, hogy az exboszija fény lehetett, hiszen másképp nem élne. Vajon ki ölhette meg? Mindegy is, inkább ezek után arra törekedtem, hogy kikapcsolódjak, illetve a csajra koncentráljak, ráhangolódjak. A csábítgatáson törtem a fejemet újból.
- Bevallom, tényleg az vagyok, viszont most a gyógyulgatásra hajtottam rá - vigyorogtam, mint egy idióta. - Pedig ez jó csajozós szöveg szokott lenni, de Lilu lerántotta rólam a leplet és mit sem érnek ezek a beszólásaim - kuncogtam. - Átlátsz rajtam! - sóhajtottam fel színpadiasan.
A bedőlés során egyszer sem remegett meg a kezem. Eleve nem volt megerőltető megtartanom őt. Eszméletlenül könnyű volt meg eleve nem egy zsákkrumplit tartottam, így a lány is rásegített azért azzal, hogy kapaszkodott a nyakamba. Pont én szerettem volna kicsit játszadozni vele, amikor ő gondolt egyet és a nyakamnál fogva magához húzott. Tudtam, hogy mit szeretne és megint hagytam neki, hogy irányítson.
Az érzéki csókját viszonoztam olyan hevességgel, ahogy ő tette. Amint megéreztem nyelvét a számba sokkal szenvedélyesebbé csináltam a pillanatot. Lehunytam a szemeimet, miközben ujjaimat tincsei közé vezettem és gyengéden belemarkoltam. Percekig képes lettem volna csókolni úgy, hogy beleszédüljön.
Nemokára terítékre került a nemlétező szüzességem, amin jót derültem, hiszen az az arc, amikor bevágta a szomorú pofit minden pénzt megért.
- Később? Rendben, megjegyeztem - bólintottam egyet, ám amikor folytatta tovább a beszédét a torkom kiszáradt. Rögvest nyeltem párat aztán megköszörültem a torkomat. - Nincs... rajtad? - kérdeztem vissza tagolva érezhetően a mondatot.
Oh, bassza meg! Egyből nehezebb most már visszafognom magamat! Eddig is késztetést éreztem arra, hogy menten berakom az ujjaimat neki egy előjátékra - igen, már a klubban is - erre tessék... Ilyenekkel bombázott, és kénytelen voltam elnyomni az összes perverzióm.
A táncikálás végére pördítettem rajta egyet-kettőt majd totálisan más kérdést tett fel. Nekem annak ellenére, hogy próbáltam elnyomni a pajzán gondolatokat olyanok jártak a fejemben, hogy vajon milyen bugyi illik hozzá vagy miért kínoz ennyire és társai.
- Oké, benne vagyok - mosolyodtam el és kézenfogtam a lányt.
Ezzel úttörő kos lettem. Az óriási tömegen próbáltam épp átverekedni, amikor egy barom sikeresen oldalba könyökölt és nekiestem kicsit az ajtónak. Faszák ezek a keskeny folyosók! Viszont ha ez nem lett volna elég, akkor a másik oldalamba a kilincs állt bele. Ahh, faszom!
Morgolódva fogtam meg azt, és szúrós szemekkel méregettem az ajtót. Hm, tilos a belépés? Legalább is ilyen cetli volt ráragasztva. Egyből megtetszett a hely!
Az öltönyöm belső zsebéből kihalásztam a pénztárcám, amiben volt némi bankó, koton és a bankkártyám. Jackpot! Úgy voltam vele, hogy könnyedén feltöröm vele a zárat, ami sikerült is. Amúgysem figyelt senki se! Mindenki el volt foglalva a sznobságával meg ilyenek.
- Előre hölgyem! - engedtem magam elé.
Belépve a helyiségbe jobbra balra tekingettem ezzel felmérve a terepet ahová tévedtünk. Természetesen előtte bezártuk az ajtót nehogy valami gyökér kövessen minket, netán túlságosan feltűnő legyen, hogy mi itt vagyunk. Az hamar leesett, hogy dolgozó szobába keveredtünk, ahol tömérdek könyv volt. Egyet kezeim közé is kaparintottam aztán belelapoztam. Ó, váó, varázslós könyv? Szóval boszi cucmók voltak itt. Csodás!
- Oké, a könyveket hagyjuk! - dobtam vissza abba a kupacba, ahol volt eredetileg. - A legértelmesebb dolog a kanapé - ültem le lazán. - Ahh, mennyire jó, hogy sznobmentes hely! - pillantottam fel a plafonra.
[ZANE & LILYA A DOLGOZÓSZOBÁNÁL] |
Hamarosan előkerült a férfi cigarettája és eltűnődve bámultam annak a fehér füstjét, miközben rákérdeztem mi a hadi terve a sznobok ellen, hogy beleköpjön a levesükbe. Engem ugyan hidegen hagyott, hogy társaim mellett kiálljak, ha netán durvulni szándékozott újdonsült beszélgetőpartnerem. Bár egyre inkább felkeltette a kíváncsiságomat, hogy vajon milyen fajjal állhatok szemben. Boszorkány lenne ő is? Netalántán catena vagy alakváltó? Valahogy egyszerűen elképzelni egy sima közembernek vagy vadásznak képtelen voltam. Többet láttam ebben a férfiban, és csak arra várt, hogy én kihozzam belőle az állatot, az igazi énjét. Milyen édesek tudnak lenni azok a hímek, akik próbálkoztak ellenállni a csábításomnak... Az összes perverziónak, ami eszükbe jutott rólam. Tudom, hogy kívánatos nőszemély volnék. A férfiak imádnak engem, és én részemről lehetetlen volt, hogy beteljek a kényeztetésükkel.
- Az nem olyan nehéz. A sznobokat könnyedén fel lehet dühíteni - ingattam meg fejemet. - Én valami polgárpukkasztót terveznék - dőltem neki a kőkorlátnak. - Valami olyannal rukkolnék elő, hogy zengjen tőle az egész kastély - emeltem fel a tekintetemet a csillagos égre. - A hangunk... A zajunk töltse ki a helyet - löktem el magam a korláttól végül.
Lehetett itt akár a nyögésekre gondolni, hiszen ez nem állt messze a valóságtól. Úgy gondoltam, hogy a nyögésekből nem tudnánk megállapítani, hogy ki volnék és a férjem fülébe se jutna ez az információ. Eddig sosem származott baj ebből, és én hangosan szerettem élvezni az előjátéktól kezdve mindent.
Miután bunkó énjét megmutatta nekem a kiszemeltem én sem voltam rest, és kimutattam a fogam fehérjét. Örömmel álltam neki fantáziája izgatásának, amikor nyakkendőjével bíbelődtem. A rokonlélekre kacéran elmosolyodtam és szememben némi pajkosság jelent meg.
Megunva, hogy bagózik kivettem szájából a csikket és most én voltam a soros, hogy beleszívjak. Ez rögvest megtörtént. A számba helyeztem a szálat és jó mélyet szívtam belőle. Az ajkaim közül lassan engedtem ki a füstöt, amit a szél elfújt az ismeretlenbe. A rúzsom nyomott hagyott a cigaretta szűrőjén, ami nem volt meglepő. A pár slukk után visszaraktam a gazdája szájába.
- Ennél jobb ajánlatot? - vontam fel a szemöldökömet. - Ez olyan lekicsinylő rám nézve. Talán nem lennék vonzó? - illegettem-billegettem magam majd fordultam egyet. - Direkt a legszebb estélyimet öltöttem fel formás testemre, és ezt kapom? - hitetlenkedtem, de ez csak megjátszás volt.
A ruha felvágott részénél végighúztam ujjaimat a meztelen bőrömön. Mertem remélni, hogy aprócska megmozdulásomat árgús szemekkel követi. Kissé extravagáns volt a ruházatom, viszont ez a stílusom. Egyszerű, visszafogott öltözetben apácának érezném magam. Az apácák meg mikor csillognak és tündökölnek a rivaldafényben? Soha! Én csillogásra születtem!
Ekkor felém nyújtotta a férfias kezét. Elégedett vigyor kúszott arcomra, ahogy magához vont. Az ajkaink éppenhogy súrolták egymást, és egyelőre az elő előjátékot korántsem szerettem volna elrontani holmi hevességgel.
- Szabad - milyen szerencse, hogy levettem gyűrűs ujjamról az ékszeremet, ami folyton arra emlékeztetett, hogy valaki másé vagyok.
Azt érezve, hogy megérint úgy, mint egy nőt, tudtam, utat engedett annak, hogy velem egy jó éjszakát töltsön el mindenféle szabályok, gátlások nélkül. Én ilyenkor ezek közül egyiket sem ismertem, és már csak neki kellett levetni az összes félelmét, gondját..!
- A tánc nekem is tökéletesen megfelel - helyeseltem vele, és követtem őt amerre vezetett.
Lehunytam a pilláimat, amikor szinte fülembe búgta szavait. Egy ilyen felkérésnek mégis melyik nő tudott volna nemet mondani? Ha valamit nekem tálcán kínálnak én elfogadtam. Ez most is igaz volt!
Eközben kialakult közöttünk egyfajta szemkontaktust. Álltam tekintetét, és számat résnyire szétnyitottam. Vajon képes elszakadni az én szürke íriszeimtől, hogy csábos ajkaimat mustrálja?
- Ez olyan felszabadító - szólaltam meg hogyha megpörgetett. - Az ember bármit képes kifejezni a tánccal - kerültem közelebb hozzá és testemmel hozzásimultam. - A vágyait, álmait, minden egyes érzését. Magának vannak most vágyai? - súgtam fülébe és melleimet jobban odanyomtam az ő mellkasához. - Mellesleg a latin táncok a kedvenceim - távolodtam el tőle újfent és kezemet az ő kezében hagytam ugyanúgy, míg másik a vállán pihent. - Mindegyik olyan szenvedélyes és vad - zártam le ennyivel eszmefuttatásomat, és utalgattam továbbra is burkoltan a pajzánkodásra. |
Hirtelen tört rám az álmosság, de nem tudom miért. Egyszerűen ásíthatnékom volt, de az a rohadt nagy elefánt méretű szájtátásos ásítás, amikor küzdesz, hogy be ne kapd az előtted állót. Nem szívesen rágódnék a nőn, aki valamilyen oknál fogva emlékeztett a közteres szobrokra. Szép meg minden, főleg, ha hó esik rá, de különben nem kelt benned semmi extra érzést. Állsz és bámulod, mert mindenki azt teszi, elkattintasz néhány fotót is mert azt hiszed bárhova is kiteszed majd bekeretezve, de közben pár perc után el is feledkezel a létezéséről. Nem gondoltam volna, hogy ennyire lelombozódom, amikor egész álló nap azt terveztem, hogy zsibbadásig iszom magam és megejtek egy hancúrt valakivel, akit azelőtt még soha nem láttam és azután nem is fogok. A nevét sem akarom tudni. Az már csak tovább hervasztana, mert elkezdenék spekulálgatni, hogy a szülei mennyit agyaltak a nevén és milyen boldogsággal mondták ki először, én meg szimplán tök ismeretlenül megdugom. De mekkora barom kezdek lenni! Innom kell még, mert kezdek beszáradni, míg a nő egyre jobban begerjed a baromságaimtól. Komolyan kezdett begyulladni, ha képes volt egyetlen francia szót is beszúrni a beszélgetésünkbe.
Erőteljesen meghúztam a pezsgős poharat. Nagy reményeket fűztem a löttyhöz, hogy elűzi belőlem a gonoszt és szimplán képessé tesz arra, hogy belekóstoljak a desszertbe, ha az már önként csorgatja magára a csokiszószt és tesz a saját feje búbjára epret. De nem! Holden Lancaster képtelen kanos lenni...úgy értem úgy igazán nagyon. Egy olyan lánnyal, akibe nem vagyok totál beleesve, mert nem láttam, mint bénázik, mint mosolyog egy-egy kibaszott béna viccemen, mint ébred fel...hogyan süt a reggeli nap fénye az arcára. Ez kurva szánalmasan hangzik a mai világban, tudom. Úgy értem, öregem, ha nem vagyok fülig belezúgva nem megy az olyan könnyen. Nem kívánom annyira, hiába harapdálja a vörös ajkait, olyan mocskosan erotikusan, hogy egyesek bepisilnének örömükben. Tetű egy alak vagyok. Ugyanakkor túl sármos és a piszkosul kívánatos göndör fürtjeim sem egyszerűsítenek azon a tetű nemi életemen, amit azóta nem éltem meg, hogy megdöglöttem. Lehet ez az oka az egésznek, nem is az, hogy képtelen vagyok öt másodperc alatt belezúgni a nőbe. Mi a fasz van akkor, ha a műszerem örökre petyhüdt marad, mert azt Leandra bosszúból nem élesztette fel?
Persze Michael Buborék karácsony dalai még mindig karácsonyoztak a fejemben és így nehéz volt arra koncentrálni, hogy vége mindennek! Ezentúl max lufiállatkát hajtogathatok a lányoknak a farkamból, az lesz az előjáték.
Idegességemben rá is gyújtottam egy szálra. Semmi kedvem nem volt már a sznobizmus tönkretételére, kitárgyalni meg még annyira sem. Annyira rámvert, hogy olyan nagyon hivatalosan állt neki visszakérdezni egy amúgy rohadt nagy baromságra, hogy az már felért egy nyaklevessel.
- Nem'tom. Igazából csak a büntetésre vagyok kíváncsi, szóval jöhet bármi, amivel felkorbácsolom az idegeket. - vontam vállat, ahogy oldalra kifújtam a füstöt. Nem akartam, hogy a lady képébe menjen, mert a végén azzal is tovább hergelem a csalódottságát a fürtös herceg idealista képét illetően.
Most meg jön azzal, hogy húzzak a picsába, ha nem tetszik valami. Éppen húztam volna, amikor folytatta. Most akkor menjek vagy sem? De elszánta magát, hogy a pofámba vág egy hasonló monológot, mint az én előbbi kifakadásom. Öregem ezeken a nőkön nem lehet kiigazodni. Vigyorog mialatt mocskosabbnál mocskosabb dolgokat ízlelget a nyelve, de azt is olyan elegáns vagy inteligens csomagolásba rejtve...a mocskosságot már én képzelem mögé. Azt hittem vége az ámokfutásának, de közelebb tipegett, s most egészen rám mászva igazgatta az amúgy tökéletesen álló nyakkendőmet. Ez is olyan női szeszély vagy mi. Muszály valamit csinálniuk, hogy a férfi férfiassága, mint iránytű, feléjük mutasson.
Miután befejezte az öltözékemen való motozást, direktbe kilazítottam a nyakkendőm, úgy is fojtogatott már. Újabbat szívtam a dohányból. - Igazi rokonlélek. - emeltem rá - tudod, ahogy a tósztot szokás - a cigarettám, ha hagyott szóhoz jutni. Sosem lehet tudni, hogy milyen hosszú a listája a mai napot illetően. De összességében azt akarta, amit én. Szórakozni.
Érezzem megtisztelve magamat, hogy engem szemelt ki, most meg azt mondja. Nem is tudom mikor jöttek nekem ennyire nyíltan azzal, hogy elég a szóból és essünk egymásnak. Felhozta, hogy hokizzak a csajra, akiről már több, mint öt kerek percre elfeledkeztem. Azt sem tudom, hogy milyen volt az arca, hogy képzeljem magam elé? Jaj, ezek a rohadt kínos percek, amíg eszembe jutatta a párocskát és megint úgy éreztem, hogy az előbbi nyakkendős akciójával sikerült némileg érdeklődést csiholnia, azt most el is oltotta. Szar nekem. Neki. Nekünk. Tudom, hogy bazi hervasztó fazon tudok lenni néha, ezért mondtam már az elején, hogy mellém egy soha ki nem ürülő üveget basszanak tele piával és csókolom, mehet a perverzkedés. De aztán megint rám jön, hogy Leandra hagyta döglötten a férfiasságom és csessze meg! Szerencse, hogy már nem szűz és nem nekem kell éreznem, amikor valaki elveszi tőle és az fáj. Elfog a hányinger, így inkább mélyen letüdőzöm a füstöt.
- Ennél jobb ajánlatot biztosan nem kapok ma este, szóval... - remélhetőleg voltak olyan jó fejek a házigazdák és gondoltak az olyan cigarettás marhákra, mint én és nem kell a földön elnyomnom a csikket. Baszd ki, olyan komolyan kérdezett már megint, hogy egy pillanatra átfutott rajtam egy kisebb szívroham, de azért csak kinyögtem, ami a fejemben volt. Élni akarok, már hogy a rákba ne? És hogy a rákba ne tartanék vele? Valójában az istenit, olyan kurva szép volt a nő, hogy nehéz elhinni és minden eddigi gondolatom annyira egy idiótára vallanak. Kell ez neked Holden, hogy végre tényleg el hidd, hogy újra élsz. Csak nehogy kibújjom belőlem a tigris, amikor pont oda kerül a sor és széttépjem. Megesik, ha elkap a hév átalakulok, ha akarom, ha nem. - Szabad lesz a kezét, hölgyem? - nyújtottam felé a mancsomat, hogy megkezdjük közös kalandunkat. Ó, csak adja az ég, hogy ne egyfolytában nyál számokat csorgassanak a nyakadba, amitől elsüllyedsz a padlóban. Fuh, egyem a szívemet, de nem születtem romantikusnak. De aztán, ha adta a kacsóját, magamhoz vontam. Olyan nem túl durván, de nem is finoman, épphogy arcunk ne érjen össze az ajkunknál fogva. Persze nem terveztem azonnal rávetni magamat. Nekem kell az, hogy húzzák a fejemet, hátha attól visszarántom a kanosságom az életbe. Kezemmel végigsimítottam a hátán, a dereka vonalán, ujjaim begyével dobolva egyet a fenekén. Idekintre is hallatszott az a lágyan fröcsögő muzsika, de nah, azért az erkélyajtót szimplán belöktem háttal a sarkammal. Feltárult mögöttünk a bálterem zsúfolásig nyomott panorámája. Irtó bosszantó, hogy ennyien dülöngélnek jobbra balra, mint a részeg kacsák. Igyekeztem baromi mélyen a szemeibe nézni, de ez nekem általában menni szokott. Mondják, hogy úgy tudok nézni, mintha látnám a veséjüket. Azt pont nem akarom meglesni. - Kezdjünk egy tánccal, amondó vagyok. - észre sem vettem, hogy szinte már beledoromboltam a füleibe. Néha sikerül ilyesmit alkotnom.
Elengedtem hát, ha akar jön utánam, de direkt hátrálva indultam befelé - egy idő után persze megpördültem, nehogy valamelyik vak betyárnak neki menjek - és közben szélesen mosolyogtam. Ha nem jönne, idebent van dögivel pia, legalább azt szerzek. |
- Hát azért remélem, hogy van amikor nem... - egy sejtelmes mosoly jelent meg az arcomon. A pörgés után közelebb léptem hozzá, s jobban hozzá is simultam. Az előbbi kis célzásomon nem azt értettem, hogy szeretem, ha megaláznak vagy kurvaként bánnak velem (egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valakik hogyan tudják azt élvezni, hogy szex közben teljesen tárgyiasítják őket), de azért nem kell porcelánbabaként bánni velem, ugyanis szokásom néha kicsit durvább lenni. Természetesen még az élvezet keretei között. Az elkalandozó kezét, csak egy mosollyal konstatáltam. A cicás megjegyzését követően az ajkaihoz hajoltam, de nem csókoltam meg. - Tudod az attól függ, hogy mit hoznak ki belőlem... - lassan beleharaptam az alsó ajkába, amit kicsit meg is húztam, mielőtt elengedtem volna.
- Nem hiszem, hogy itt jelenetet mernének rendezni - Kétség sem fért ahhoz, hogy a hely tele volt mindenféllel lénnyel, viszont ha engem kérdeznek, akkor vadászok is biztosan szép számmal képviseltethették magukat. Minden fél arra várhatott, hogy vajon a másikból mikor bújik ki a valódi énje, s vállalja fel a tiltás ellenére a valódi mivoltát. Mivel most az az érzékem, hogy a másikról megmondhassam, hogy vajon természetfeletti vagy nem cserben hagyott, ezért arra gondoltam, hogy biztos valami varázslat lehet, ami megakadályozza, hogy megérezzük egymást.
Arra, hogy Zane vajon hány lényt ölhetett már meg kíváncsi voltam meg nem is. Tehát nem tudtam, hogy tudni akarom-e vagy nem. A vadászokat sosem fogom megérteni, hogy olyanoknak miért veszik el az életét, akiknek az minden bűnük, hogy nem embernek vagy vadásznak születtek. Azt értem, hogy azokat, akik az erejüket arra használják, hogy másokban kárt tegyenek, meg kell állítani, de az sosem fog a fejembe férni, hogy miért vesz sok vadász minden lényt egy kalap alá. Biztos akadnak olyan vadászok is, akik nem követik vakon az utasításokat, s ártatlan lényeket nem kezdenek el öldökölni. Az különösen érdekelt, hogy Zane vajon melyik kategóriába tartozik. Biztos nem lehet olyan elvakult, mint sok más társa, mert akkor már én is bajban lennék.
Az, hogy nem remegett meg a keze, mikor megtartott a dőlés során, kifejezetten tetszett. Hiába egy ragadozó nagymacska az állati alakom, szeretem biztonságban érezni magam. Na meg elég kiábrándító lett volna, hogyha nem tud megtartani, hiszen nem vagyok valami nehéz. - Pedig te annak a sok-projektes típusnak tűnsz - Legalábbis én olyannak néztem, aki hogyha olyan helyzetbe kerül, amiből szex lehet, akkor biztosan él vele. Vagy hogy egyszerre alsó hangon három lánynak csapja a szelet, csak hogyha az egyikkel nem jön össze valami miatt, még legyen B meg C terv. Az ajkaink újra közel kerültek egymáshoz, mikor pedig megpróbált elhúzódni csók nélkül, az egyik kezemet a nyakára csúsztattam, s visszahúztam magamhoz és megcsókoltam. Először csak finoman, mintha most ismerkednének először az ajkaink, aztán a nyelvem megtalálta az övét, s elmélyítettem a csókot.
Szomorúan néztem rá, mikor közölte, hogy a szüzességét illető hajó már rég elment. Persze egy pillanatig sem feltételeztem, hogy esetleg az esküvőig várna a szexxel. - Ezt a kérdést kicsit később tedd fel, s akkor már válaszolni is tudok rá - rá kacsintottam. - De ettől a dumától biztos lecsúszna a bugyim... - itt tartottam egy kis hatásszünetet - ha lenne rajtam - játékosan elmosolyodtam. Igazából volt rajtam egy leheletnyi vörös csipke, de ezt már nem osztottam meg vele. - Nincs kedved köbrenézni a kastély területén? - Nem mondtam, viszont szerintem Zane is sejthette, hogy elsősorban nem a birtok szépségére voltam kíváncsi. |
Érdeklődve néztem a férfi arcát, hogy mégis mit fog reagálni a személyemre. Pillanatokon belül meg is tudtam, hogy mi járt a drága okos fejecskéjében. A sznobok hallatára féloldalas mosolyra húztam húsos számat. Szóval elrontani az ő szórakozásukat? Érdekesen hangzott. Most hozzám lehetne vágni, hogy: de hát te is az vagy! - ez tévedés! Én férfiak terén külső alapján szanáltam, ha szexről volt szó és nem mindig vágtam fel a gazdagságommal Ha meg netán a kiszemeltemnek volt nem kevés vagyona az csak a vele járó rossz volt. Bőven elég nekem a férjem, aki beszélő bankautomata,és olykor - még ha nehezen is -, de izgalmi állapotba kell hoznom, hogy megtörténjen a csoda. Valljuk be, ritka, ha feláll egy öregnek a haldokló hiúsága, ami lent pihent minduntalan.
- Mesélne róla? - próbáltam kevésbé tolakodó lenni, hisz mégse elkergetni szerettem volna. - Milyen foszlányok vannak a gondolatai közt, ami tervnek megfelelő lenne? - a magázást ugyanúgy tartottam, és az illendő beszédet egyaránt. Az etikett alap volt nálam, és ezt nem bírom kellően hangsúlyozni!
Ezután lakatott tettem hívogató ajkaimra. Nem locsogtam tovább feleslegesen, és inkább kíváncsian vártam a következő lépését. Ám korántsem számítottam arra, hogy ily módon fog beszélni vele az elkövetkezendőkben. Hirtelen megszólalni sem tudtam. Csupán hallgattam beszédét, és igyekeztem felfogni mondatait, amik elhagyták száját.
- Pardon? - akármennyire próbáltam érdemlegeset kinyögni, de ez sikerült kínkeservesen. Ha valaki nem értené, mert annyira analfabéta, hogy ilyen alapvető dolgot nem tud franciául, akkor lefordítom: tessék. - Ha annyira kellemetlen a társaságom távozhatom is akár! - fontam össze melleim alatt karomat, hogy ezzel jobban kiemeljem azt. - De idefigyeljen, ha már szimpátia, akkor tudok mondani szintén egysmást - vigyorodtam el. - Azért jöttem el erre az eseményre, mert terveim közt az szerepelt, hogy ittas leszek... - kortyoltam bele a pezsgőmbe majd közelebb léptem a férfihoz. -...és végigszexelem az éjszakát valakivel vagy épp valakikkel. Hogy kit szerettem volna megcsókolni? Sok mindenkit, de legyen megtisztelve, hogy magára esett a választásom - lazítottam meg lassú mozdulatokkal a nyakkendőjét. - Én esetleg szimpi vagyok ezeknek a tudatában? - távolodtam el tőle. - Felőlem nyugodtan nézheti még az enyelgő párocskát és kesereghet a nőszemélyen, aki nem lehet a magáé. Talán az önkielégítés rá nem tiltott és nem túl megbotránkoztató, ha titokba tudja tartani - igazítottam meg a frizurámat.
Játszhatta a parasztot is, de én annyira vevő erre nem voltam. Kifejezetten hős lovagot sem vártam el, hisz az romantikus jellemre igaz. Én minden voltam csak ez nem! Rám a tárgyilagosság volt jellemző és a köntörfalazás elkerülése. Az tény, hogy voltak a férjem előtt mocskos titkaim, de azokból is néhány azért napvilágra került.
- Én ma este élni szeretnék - szólaltam meg kis csend után. - Maga benne van? Velem tart? - tettem fel kérdésemet komolyan.
Öröm volt látni, hogy mennyire oda meg vissza volt Lilya. Ez az este könnyűnek tűnt, ha menetről volt szó. Egyszerűen annyira romantikus a nőcskéknek ez, hogy instant erre benedvesednek. Egyszerűbb a becserkészés az tuti.
A férfiaknak néha tenni kellett, hogy a nő a bugyija közelébe engedje. Ez is ilyen volt. Némi formalitás és mehet a buli valami eldugott zúgnál.
Letettük ezek után a poharainkat és elfogadta a kezemet a lány. Gyengéden megfogtam és közelebb húztam magamhoz. A dereka köré fontam egyik kezemet, amivel biztosan tarthattam egy-egy bedőlésnél.
- Lehetséges - válaszoltam, amikor felhozta, hogy jól áll az úriember stílus. - Bár én mikor nem vagyok az? - kérdeztem előadva magam és pörgettem egyet a lányon.
A derekán pihenő kezemet a fenekére csúsztattam és megmarkoltam. Ajh, ez a nightclubban is volt aztán jöttek a macik és mindent elcsesztek. A formás popsiját másképp is akartam fogdosni, netán megpaskolni. Mondjuk meztelenül egy jó kis vad kutyapózban. Uh, inkább nem ábrándozok ilyenekről, mert a végén megint rábaszok.
- Hát a cicamicák már csak ilyenek, mint te. Bár te eléggé vadmacskának tűntél - az más dolog, hogy reménykedtem abban, hogy máshol is vadmacska.
A széttépésre kirázott hirtelenjében a hideg. Nem akartam arról beszélni! Egy valaki téphet széjjel ma este és az ez a csaj lehetett. Természetesen nem leopárdként!
- Ne mondj ilyeneket, mert a végén előkerül pár rosszakaróm! - jött elő kínos nevetésem.
Elméletileg tényleg tele volt a hely mindenféle lénnyel és a franc se tudta, hogy kinek az életét gyepáltam meg valahogy. Lehet valamennyire ez a javamat szolgálja, hiszen csordultig volt a hely.
Ekkor nyögte be, hogy ki van még a listámon eseteg bővült-e. Elmosolyodtam kajánul és itt bedőltem vele. Biztosan tartottam őt majd homlokunkat összeérintettem.
- Több projektbe nem szeretek kezdeni egyszerre - válaszoltam komolyan. - Egyelőre mindenképp téged szeretnélek megszerezni! - súgtam ajkába, de azért sem csókoltam meg.
A következő beszólására felröhögtem. Én és a szüzesség? Egyáltalán nekem volt olyanom? Végül nem voltam rest és visszaszájaltam.
- Te leszel óvatos és a szüzességemet becsmérled? - kérdeztem hitetlenkedve, miközben visszatértünk álló pozitúrába. - Sok mindent tartogattam neked, de el kell, hogy szomorítsalak... A szüzességemet eladtam rég... - vágtam be megjátszott bűnbánó arcot és inkább füléhez hajoltam. - Viszont jó nyelvjátékkal tudok szolgálni és egész hosszú... - helyeztem ujjaimat a szájára, amin végighúztam azokat. -...ujjaim vannak, amikkel egyaránt jól tudok játszadozni. Ez kárpótol a csalódást illetően? - hajtottam el arcából pár tincset és folytattam a lassúzást, mintha semmi se történt volna. |
|
Kezdtem túl méltatlanul ráhanyatlani a korlátra, de ha egyszer már a bárányok számolgatásánál tartok, akkor ott valami baj van. Például nem messze tőlem egy párocska enyeleg és most vagy elrontom a festői idillt és behányok a háttérben, vagy szimplán átzuhanok a korláton, mert túl súlyos a közhelyes nyáladzás a vállaimnak.
- Mondjad neki, hogy nála szebb virágot nem láttál még...hogy meglocsolod hófehér nektároddal kiszáradt szirmait...jah, ne felejtsd ki, hogy minden pillanatot, amit vele töltesz egyre jobban és jobban élvezel...de majd ha felviszed az Everest csúcsára az lesz a legfaszább...onnan már csak csillagokat fogtok látni. - öregem, még így flegmán is eredetibb romantikázást nyomok le. Holden szánalmas üzemmódba kapcsolt és ártatlan, turbékoló gerlicéket zaklat. Ez már a vég én mondom. Faszom, ki ver a víz a tudattól, hogy magányos baromként támasztom a korlátot és tökre csont idegeneket basztatok a hülyeségeimmel. Mikor süllyedtem ilyen mélyre? Leandra mellett mi? Súgnák a kis ördögök a fejemben. Súgják is, ami azt illeti. A legrosszabb énemet hozza ki belőlem az a nőszemély! De ezt neki nem kell a tudatára adni, mert így is majd kidurran a feje az egójától.
Lehúztam az utolsó cseppet a pohárból, s mint aranyos, jó vendég eldobtam a poharat, hátha odalent az erkély alatt fejbe talál egy Rómeót, aki bénán bókol a Júliájának, mert kanos. Szar taktika alulról hódítani, mert elhiteti a nővel, hogy feljebb való. Uramisten már ott tartok, hogy szerelem szakértővé válok röpke öt perc alatt, mert nem bírom arrébb vonszolni sötéten párolgó jelenlétem, hogy összeszedjek némi jómodort valamelyik maszkos piperkőctől.
Végül megint leragadtam annál, hogy szabályt kéne szegni, hogy megbüntessenek, mert amióta alakváltó lettem valahogy vágyom a büntetésekre. Kész voltam lesmárolni a flörtölő egyedek női tagját, hogy a francba is, de húzzanak már bagzani vagy még az elképzelt pervezióimnál is nagyobb jelenetet rendezek - igen mert olyan segítőkész vagyok - amikor leszólított valaki. Legalább is úgy festett egy éhes hiénának én lettem a kiszemelt áldozata.
Megálltam a lendületben - mert komolyan megtettem volna, hogy lekapom a vörös csajt - és a megfelelő irányba fordultam. De az a Dög! Ha nem a saját két szép szememmel látom, el sem hiszem, hogy ilyet látok és még nem vagyok tajt részeg. Ehhez nekem innom kell.
- Azért... - hogy egy magához hasonló hölgyeménnyel találkozzon. Ezt mondtam volna, ha gyors menetet akarok, mármint unalmas, hosszú pofázást és a romantikázás megszégyenítését. - Azért, mert épp most tervelem ki, hogyan vágjam tönkre a sok sznob szórakozásnak szánt erőlködését. Mindezt ördögi vigyorral természetesen. - mosolyodtam el oly módon, hogy Joker felvágott pofája mellettem egy grumpy cat erőlködése. Azzal az elegáns lendülettel kivettem a MÉG mindig enyelgő párocska férfi tagjának kezéből a tele pezsgős poharat, hogy belekortyolhassak. Úgy fest ma jó vagyok dolgok elvételében, mert a csávó meg sem nyikkant - bár már háttal voltam neki, nem is láthattam, le is tojtam. Ez van, élelmesnek kell lenni, idekint meg nem járnak a pincérek, mintha nem lenne elég piájuk, hogy kint is osztogassák.
Visszatérve a Dögre, kevésbé nyilvánvalóan be sem nyújthatta volna a kérelmét, hogy mire hajt - tudod, tükörfordításban a beszélgetőpartner baszélgetőpartnert jelent. Egyértelműen magáévá akarja tenni szerény, ám de gyönyörű személyemet, s ki vagyok én, hogy ebben gátoljam? Hát Holden S. Lancaster, aki nem adja könnyen vásárra a bőrét még egy ilyen lehetetlenül vadító Dögnek sem.
Elhatárolódva hát a kanosság bárminemű kijelentésétől - amihez amúgy is több kell, mint néhány formás idom és csini pofi -, direkt maradtam közömbös köcsög, aki kicsit sem akar hasonlítani itt egyik másik pingvinre, akik elszínészkedik mekkora szőke hercegek fehér lovon nyargalászva. Kíváncsi vagyok mennyi kell egy ilyen dekoratív hölgyeménynek, hogy elüldözzem, vagy minél inkább paraszt vagyok annál jobban rámizgul? Ezt mindig ki akartam próbálni. A filmekben a csajok mindig azokra másznak, akik a legnagyobb alvilági, elmebeteg állatok. Fuhh, túl sok hollywoodi csodával égetem az agyam mostanság. Itt az ideje egy kis kísérletezésnek, hogy ne unatkozzak. - Kezdtem volna az egészet azzal, hogy lekapom a Vöröskét, akit azóta elhurcolt valami hót unalmas lötyögésre a táncparkettre a hervasztó faszija. Maga, kedvesem, viszont megzavart eme elhatározásomban, ezért igen, kénytelen kelletlen, de beleegyezem a társaságába. - tettem le a poharat az erkély korlátjára, hogy belső zsebemből előkotorva vésztartalékos dohányomat, rágyújthassak mielőtt valamilyen fondorlatos fordulat folytán ki nem kötök odabent, ahol talpalatnyi hely sem lesz. - Még mindig szimpi vagyok? - kérdeztem reménykedő aranyossággal. Valszeg nem. |
ruha | maszk
Őszintén szólva nem gondoltam, hogy Zane még keresni fog. Ezért eléggé meglepődtem, mikor edzés közben megcsörrent a telefonom és az ő neve villogott a képernyőn. Mivel leírta a számát a távozása előtt, ezért azt elmentettem a telefonomba, hiszen egy vadász - aki jön neked eggyel - mindig jól jön. Persze nem akartam kihasználni meg semmi, viszont magamat ismerve, nem lenne olyan furcsa, hogyha valami szarságba keverednék. Sokszor pedig olyan, mintha direkt vonzanám a bajt, pedig semmi sem áll távolabb tőlem.
Egy hatalmas gyerek veszett el bennem, ezért mikor meghallottam a bál meg az álarc szavakat egy mondatban, azonnal rávágtam, hogy igen. Mindig is imádtam az ilyen eseményeket, ha pedig csak utólag értesültem volna a rendezvényről vagy nem tudtam volna részt venni rajta, akkor biztosan nagyon bánnám. Főleg, ha mások azzal hencegnének, hogy milyen király volt.
Nem az a típus vagyok, aki gyorsan elkészülne, ezért még véletlenül sem akartam a ruhavásárlást a bál napjára hagyni. És milyen jól tettem, ugyanis nyitástól zárásig a bevásárlóközpontban bolyongtam, mire sikerült találnom egy olyan ruhát, ami külsőre is megfogott, s úgy nézett ki, mintha rám öntötték volna. A maszkokkal sem volt könnyebb a helyzet, de mivel egy álarcot sokkal gyorsabb felpróbálni, mint egy ruhát, ezért már jóval gyorsabban ment. Hulla módjára értem haza, pedig nem csináltam semmi mást a vásárláson kívül, de azért alsó hangon húsz ruhát felpróbálni elég fárasztó. Ilyen téren elég maximalista vagyok, tehát addig válogattam a ruhák között, még rá nem akadtam a végső választásomra. Ahogy bedőltem az ágyba, már aludtam is. Ébresztőt nem állítottam, mert úgy gondoltam, hogy olyan sokáig csak nem alszok. Hát délben keltem fel, így már csak öt órám maradt elkészülni. Ez még rengeteg idő lett volna, hogyha előtte nem kell elintéznem pár dolgot. Mire hazértem már három óra volt, ezért olyan gyorsasággal kezdtem készülődni, amit még a flash is megirigyelne. Kb fél hatra kerültem indulásra kész állapotba. Amíg Zane-re vártam, addig bekapcsoltam a tv-t és Family Guyt néztem. Imádom az ilyen műsorokkal rohasztani az agyam.
Mikor csöngettek gyorsan kikapcsoltam a tv-t, felvettem a maszkom, s még egyszer gyorsan végigmértem magam a tükörben. Kicsit el is kezdtem magam nézegetni, tehát pár perccel később jutott eszembe, hogy nem ártana beengedni Zane-t. Miután ajtót nyitottam végigmértem a srácot. - Jól nézel ki - szélesen elmosolyodtam. A taxiban ülve már le sem tagadhattam volna, hogy mennyire izgatott vagyok. Alig vártam, hogy végre odaérjünk és kezdetét vegye a bál. Leküzdtem a késztetést, hogy odaszóljak a sofőrnek, hogy húzzon már bele, mert gyalog hamarabb odaérnénk, de aztán nem tettem, hiszen nem ő tehetett arról, hogy beállt a forgalom.
Gondoltam, hogy szép helyen lesz megrendezve a bál, de a kastély még így is lenyűgözött. - Hát itt azért csak jobban visszafogják magukat az emberek, mint egy night clubban - Legalábbis jobbik esetben senki sem kezd balhézni. - Én sem voltam még sosem, de már nagyon régóta szeretnék eljutni egyre - nagy nehezen elszakítottam a tekintetemet a kastélyról, s a srácra néztem - Egy bálon mit nem lehet élvezni? - Persze tudom, hogy ez személyfüggő, viszont számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy valaki ne élvezzen egy rendesen megszervezett bált. - A jó társaság az este kulcsa - sejtelmesen elmosolyodtam, közben belékaroltam és elindultunk felfelé a lépcsőn. Kicsit megemeltem a ruhám alját, hogy még véletlenül se lépjek rá, mert nem szerettem volna egy stílusos eséssel bemutatkozni.
Ahogy beléptünk az épületbe, kb olyan lehettem, mint egy gyerek Disneylandben. Azonnal elvarázsolt a hely légköre, ez pedig teljesen az arcomra volt írva. - Köszi - elvettem a pezsgőt, amibe bele is kortyoltam. Nekem sem volt a kedvencem, de piák terén nem vagyok túl válogatós. - Menjünk - Meg sem próbáltam séta közben inni, mert akkor száz, hogy magamra borítottam volna a pezsgőt. Az erkélyen háttal a korlátnak dőltem a fiú mellett.
Elmosolyodtam, mikor felkért táncolni. Leraktam a korlátra a már üres pezsgős poharamat, aztán Zane kezébe csúsztattam az enyémet. - Jól áll neked ez az úriember stílus. Biztos a bál hatása - elmosolyodtam. Na nem mintha eddig bunkó lett volna velem, de azért most egy új oldalát mutatta meg. Hogy ez mennyire valódi vagy mennyire játssza meg, az úgyis kiderül később. Közelebb léptem hozzá, a szabad kezemet pedig a vállára tettem. - Hát tudod csak a szokásos... Gombolyaggal játszottam meg egerésztem egész nap - Most egy macska átlagos napját írtam le, reméltem, hogy összeköti ezt a nagymacska alakommal, és érti a viccet. - Amúgy elég unalmas. Főleg, hogy senkit sem kellett megmentenem a darabokra tépéstől - Ezzel persze a múltkor történtekre céloztam. - Veled történt valami érdekes? Bővült azóta a hódításaid listája? - Semmi féltékenység sem volt a hangomban, csupán puszta kíváncsiság. - Vagy nekem tartogatod magad, hogy elvegyem a szüzességed? - egy játékos mosoly jelent meg az arcomon. - Ígérem, hogy óvatos leszek... - rákacsintottam. |
A múltheti nőcskével való afférom után az éjszaka azért még kirúgtam a hámból. Kellett pár perc smúzolásra szentelnem az időmet, hiszen a főnököm keresett a munka miatt. A főszerepemre pályázott az egyik kollegina, és jobban tetszett a rendezőnek az ő előadása, mint az enyém. Hogy miért? Elméletileg sokkal hitelesebben adta elő. Haha, tudtam, hogy következő próbára mindent bele kell adnom, hogy elsöpörjem azt a nyavalyás szukát a rivaldafényem közeléből. Senki se veheti el tőlem a csillogást a színpadon!
Erre gyakoroltam az elmúlt napokban éjjel-nappallá téve - rendben, az éjjel szabad volt - majd elérkezett az újabb próba napja. Elhittem, hogy menni fog, viszont saját magamban is csalódtam, amikor elbuktam. Törtem zúztam, amikor elrontottam a musicalben az ének részét. Le lettem cserélve egy senkire! Ettől függetlenül még nem adtam fel! Elő fogom magamból csalogatni valahogy az elveszett Júliát és annak szerelmét. Kellett ez a szerep nekem!
Ma viszont kikapcsolódni szerettem volna. Valamilyen szinten a könnyelműségem aztán a rágörcsölésem tett rá jókora lapáttal az előadás módomra.
A férjecskémet próbáltam elcsalni a bálra, hogy ott megvígasztalhatna a kudarc miatt, de lerázott, hogy sok a munkája. Igazából nem bántam, sőt kifejezetten örültem neki, mert lehet egy jó estém egy jóképű hímmel. A listámon a becsicsentés és a paráználkodás szerepelt.
Kellően kirittyentettem magam az esemény alkalmából. Méregdrága, testemhez simuló darab mellett döntöttem és egy kissé giccses maszkot helyeztem fel fejemre. A hajamat kontyba fogtam és egy-egy tincs lógott le, ami arcom vonalánál helyezkedett el.
Az előkészületek után szóltam a sofőrömnek, aki kihajtott a kocsival a garázsból. Besegített a hátsóülésre és indultunk is. Mivel az út hosszadalmas volt, így kacérkodtam a sofőrömmel. Bolond nem voltam, hogy a férjem alakváltójával kezdjek! Igazából a legújabb szerzeményem volt ez az adoniszi testtel rendelkező latin. Egyszer már lefeküdtem vele és lehetett találgatni, hogy vajon hol történhetett meg a dolog. Igen, pontosan, a kocsinak a hátsóülésén. Direkt harapdáltam vörösre kikent ajkamat, amit a visszapillantótükörből tökéletesen láthatott. A tekintetünk ott találkozott párszor, de semmi több.
Megérkeztünk végül a pompás kastélyhoz, ahol pörgött már az élet. Kiszállva az autóból kecses léptekkel indultam meg sofőrömmel az oldalom az ajtóhoz.
- Köszönök mindent Mateo, ha bármi van hívni foglak - simítottam végig az arcán, és ő belesimult az érintésembe. - Légy jó fiú... - fordultam el tőle, viszont ennyivel folytattam tovább mondandómat. - Tudod mit, inkább légy rossz fiú, hogy legyen okom megbüntetni téged! - igen, a szexre gondoltam.
Ezzel egyedül vágtam neki a csőcseléknek, akik tolongtak hol balra, hol jobbra. A bálterembe érve egyből kiszúrtam egy-két kellemetlen ismerőst vagy éppenséggel néhány "barátnőmet". Most egyikhez sem volt nagyobb kedvem, ezért egy pezsgőt levettem a pincér tálcájáról és már mentem is egy olyan helyre, ahol kevésbé találkozhatom irritáló egyénekkel.
Először az erkélyre esett a választásom. Odalibbentem nőiesen és kíváncsian néztem körbe-körbe, hogy van-e herceg a vidéken, akit lenne kedvem elcsábítani. Nos, találtam egy barna, göndör hajú egyedet, akin rögvest megakadt a szemem. Bájosan mosolyogva lépdeltem hozzá.
- Egy magához hasonló férfi miért van itt egyedül? - kérdeztem tőle szórakozottan. - Elnézést, ha netán megzavartam, de csupán elmenekültem az ismerőseim elől, mert korántsem jó társaságok - sóhajtottam fel lemondóan. - Csatlakozhatnék magához? Ön szimpatikusnak tűnik számomra és egyben tökéletes beszélgetőpartnernek. Természetesen, ha nincs ellenére - kortyoltam bele eközben az italomba. |
|
Direktbe döglöttem és tömtem a fejem egész nap, hogy végrehajtsam a tervem, miszerint ezen az estén kurvára kirúgok a hámból anélkül, hogy bárki X professzort játszana fölöttem és irányítaná a tudatom. Nem érdekel, ha kiscicákat köpködő tornádó söpri el a várost, vagy Leandra lesz vemhes - bocsánat, terhes, hisz nem volnék én olyan bunkó a drága boszorkányommal, hisz az elsőszámú rajongója vagyok - egy félresikerült afférja után - isten adja, hogy ne legyen basszus. De komolyan, ha ő szülne az nekem fájna? Miért is verem magam ilyen kérdésekkel, miközben azon kellene morfondíroznom, hogyan okozzak minél nagyobb felfordulást a sok sznobista életében. Esküszöm amióta alakváltót csinált belőlem az elbaszott sorsom, azóta egyre jobban szúr a mellkasom bal fele - ezt nevezik úgy a szentamentális idióták, hogy összetörik a szíved -, míg a fejemben kis ördögök súgnak mindenféle gonosz vagy perverz dolgot. Tetszik is meg nem is - bevallom, jobban hajlok a tetszik felé.
Egészen elvetemült dolgokat képzelegtem, mialatt felöltöttem a pingvinszerkót és a tükör elé rongyoltam. A szoba kész csatatér volt, ahol Holden harcolt Holden ruháival, olykor előferdült, hogy zavaromban és idegességemben átalakultam tigrissé, úgy romboltam tovább. Megesik nálam, hogy ezt teszem, ha elmennek otthonról ideiglenesen.
- Fasza! - kiáltottam fel, körbeforogva, mint egy igazi hercegnő a századik göncét is megcsodálva. Egyetlen dolog nem stimmelt. Egyszerűen kilógott a képből a göndör fürtökön trónoló szarvaslövő sapka. - Nem fasza... - mormogtam az orrom alá, félrerúgva az útból egy pimasz pizsamát. Ki hallott már olyat, hogy egy nyamvadt pizsama a lábadra akaszkodik, mert ahhoz van humora. Hát nekem nincs.
Szimpla matek emberek. Álarcos bál ugyebár. A szarvaslövő sapi közel sem való egy ilyen elegáns összeröffenésre. Mi a teendő olyankor, ha nincs flancos maszkod mert a beszerzése helyett lustálkodtál és édességgel raktad tele a bendődet? Lelopod az egyik holdkóros fejéről, mert a te fejeden amúgy is jobban fog állni.
A kőkorlátnak dőlve csodáltam, bambultam a kilátást, mert ettől a helytől magam is kezdek nemi identitászavarban szenvedni és azt képzelni, hogy megjelenik mellettem egy béka, arra kérve, hogy csókoljam meg. Reméljük ez még várat akkorra, amikor már a sokadik pezsgőt csorgatom le a torkomon és mindenkit cukinak, kedvesnek titulálok, mert jólesik.
Bekapcsoltam a karácsony rádiót a fejemben, abban a szempillantásban Michael Buborék dalai felcsendültek. Fogalmam sincs miért teremtek magamnak karácsonyi hangulatot, amikor tulajdonképpen Halloween és halottak napja lesz előbb. Király! Az én napom is! Lehet vennem kellene holnap egy virág csokrot, hogy a síromra hányjam, közben fulldokoljak a könnyeimben. Nem, inkább megkérem Leandra-t, hogy faragjunk együtt töklámpást. Kell a terápia, ha már együtt akar élni velem, továbbra is egy fedél alatt. Néha még magamat is nehéz elviselnem.
Baszd ki, egyre morbidabb vagyok. Ez jó nem? Egy ilyen elcseszett világban vagy morbid vagy, vagy morbid módon kicsinálnak.
Beletúrtam csavaros tincseim közé, majd megigazítottam az álarcot, amit a fentebb ecsetelt módon szermányoltam a tömegben, mielőtt beléptünk volna a kapun. A csávó azt sem vette volna észre, ha a szemét kapom ki, fűzom aranylácra és teszem a nyakamba. Nem mondom elég cifra darabb, de érdekelte a hóhért.
Egy darabig még terveztem jó fiú maradni, hogy aztán elkövessek valamit, amiért jár a büntetés. Az a rohadt kíváncsiságom...Ezalatt újabb kortyot húztam le a poharam édesen pezsgő tartalmából. |
A múltkori eset óta sokat gyógyult a sérülésem, és rohadtul hálás voltam a lánynak. Vicces fordulat volt, hogy mennyire beleéltük magunkat a szexbe erre engem kellett ápolgatni. Természetesen nem léptem le mellőle szó nélkül, mert hagytam neki egy levelet, amin a telefonszámom is szerepelt. Mi volt ezzel a célom? Úgy gondoltam valamit még be kell pótolnunk. Ha mást nem a természetes úton hálálom meg segítségét. Lehet a végén olyan orálban fogom részesíteni, hogy megemlegeti, amíg él... Vagyis hát már nem él, szóval...Jó, mindegy!
Ekkor tudatosult bennem, hogy lesz a bálos marhaság. Mi sem jobb randi, mint egy bálon táncikálni, inni és aztán egy nagyot dugni. Legalább is ezt terveztem. Bár az előző incidens után ez elég merész a részemről.
Felhívtam a lányt - mivel utólag a drága megadta a számát -, és szerény személyemet felajánlottam, hogy párja leszek ezen a baromságon. Mivel könnyedén belement, így a bál napján a megbeszélt időpontban már ott is voltam a lakásánál pingvin szerkóban és valami full egyszerű maszkban.
Vigyorogva méregettem Lilyát tekintetemmel. A végére füttyentettem is egyet ugyanis eszméletlenül gyönyörű volt és szexis a ruhájában. Mindenképp lecsaptam volna rá, ha egyedül is mennék erre a rendezvényre.
Beszálltunk ezzel a taxiba, és megadtam a címet, hogy mégis hova vigyen minket. Kisebb-nagyobb dugókba belekeveredtünk, de szerencsére fél óránál többet nem késtünk. Úgyis az elején valószínűleg csak rizsa ment meg beszéd és a többi. Az senkit sem érdekelt.
- Remélem nem lesz csalódás és nem köt belénk... Legalább is belém senki - dünnyögtem morcosan. - Sosem voltam bálon, szóval fogalmam sincs mit lehet ebben élvezni - sóhajtoztam. - Bár így, hogy jó a társaságom minden más - kacsintottam rá.
Felajánlottam teljesen ép karomat, hogy karoljon belém és neki indultunk a hatalmas lépcsősornak. Felérve a díszes ajtóhoz, ami tárva nyitva volt egy-két ipse nézett végig rajtunk és fejbiccentéssel jelezték, hogy tovább mehetünk. Ha tippelnem kéne, akkor tuti boszorkányok voltak. Érthető, hisz ez egy fontos esemény a város életében. Nem hiányzik holmi balhé, vérengzés. Igaz, jó magam feszélyezve éreztem magam, mert senki se tudhatta ki micsoda. Legfőképp a tenebrisi boszorkányoktól tartottam. Mi van, ha mégis vérengzés lesz? Lehet egyszerűbb lett volna elcsalnom a lányt egy bárba, ahol leitatom és kész? Most először nem voltam totál tajparaszt és itt aggodalmaskodom, holott ez általában távolállt tőlem.
Épphogy betettük a lábunkat a bálterembe elfintorodtam. Jesszus, de sokan voltak! Az hagyján, hogy sokaság, de ráadásul kevés jó buksza volt. Milfekre nem igazán gerjedtem. Régebben filóztam a tinédzserkoromon, hogy lefeküdtem a tanárommal, de uhh, az azért jó bőr volt!
Végül egy hirtelen mozdulattal a mellettünk elhaladó pincértől elvettem egy-egy pezsgőt és az egyiket a lány kezébe adtam. Belekortyoltam és arcomra megint fintor ült.
- Baszd ki, ez száraz! - nem igaz, hogy ilyen puccos baromságot csinálnak és ezt sajnálják az emberektől. - Ahh, mindegy, mi lenne, ha kimennénk az erkélyre? - semmi kedvem nem volt lökdöskődni és ha a lánynak megfelelt kiment.
Kiérve egyből az erkélyre könyököltem fel és úgy iszogattam a pezsgőmet. Kicsit elméláztam és miután megittam a maradékot a Lilyához léptem.
- Hallod? - mosolyodtam el. - Lehet ide is hallani a bentről jövő zenét, szóval... - nyújtottam felé a kezem. - Felkérhetem egy táncra kisasszony? - kérdeztem tőle játékosan. - Közben mesélhetnél, hogy milyen volt a heted nélkülem - ingattam meg a fejemet. |
[21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Téma: Szerepjáték
