A bál utáni napokban – mondhatni hetekben – borzasztóan festhettem és mellesleg úgy is éreztem magam. Nem igazán akartam kitenni a lábamat a lakásból, de muszáj voltam kimenni a lovardához legalább Ace miatt, de azt hittem beleszakadok, mire odaérek. Megkaptam méltó büntetésemet a boszorkányüldözés után – jogtalanul -, szóval csodálatos foltokban és véraláfutásokban tündökölhettem. Miután visszatértem a belvárosi lakásomba az ágy és fürdőkád között kóvályogtam pár napig, amíg valamelyest fel nem gyógyultam. Nővérem egy angyal, és hozott nekem főtt kaját is, úgyhogy boldogság volt. Ő nem árult el apának egyébként, más kérdés, hogy a Tanács tagjaival mennyire van beszédes kapcsolatban. Bár még nem keresett fel, vagy pedig anyámat győzködi, hogy már pedig megérdemeltem a rám kiszabott figyelmeztetést.
Közelegve a karácsony ünnepére miért is ne maradhatott volna ki a városunk egy adventi kalamajkából? Hál’ istennek nem októberben kezdték el a készülődést. Félreértés ne essék, szeretem ezt az ünnepet, de attól a falra mászok, hogy halloween után a rádiókból és tévékből karácsonyi zene és mindenféle maszlag folyik. Rossz szokásomat elszerettem volna kerülni, miszerint minden ajándékot az utolsó pillanatra hagyok, így amint nem fájt a gyaloglás gondolata sem, nekivágtam a túrámnak.
Mondanom sem kell hatalmas tömeggel szálltam szembe, és egy ideig bírtam is, amíg valami gázosnak szemtanúja nem lettem. Valami lidércnek leírható alakot láttam, amint megvillogtatja valakinek bravúrját. Csakhogy azzal nem számolt, hogy ennek én is nézője lettem. El akarta rabolni kiszemelt áldozatát, s láttam, amint szinte megitatja vele italát, amiben feltehetőleg volt valami szer, hiszen a következő percekben az illető összerogyott. Utánuk eredtem, anennyire csak képes voltam a hering parti közepén. Ahogy fogyatkozott a nép a természetfeletti egy kert felé cipelte a nőt. Igen ám, egyszer csak szem elől vesztettem őket. Nyilván nem akartam a sarkukban lenni, nehogy túlságosan feltűnő legyen, hogy szimatot fogtam. Azonban zsákutcába kerültem… Nem voltam még olyan jó kondiba, hogy lefegyverezzem, viszont tanulva hibáimból, most nálam volt egy-két szeretett fegyverem. Hiába, részleges átalakulásba kezdett, s dobócsillagaim mit sem értek ellene. Nem tudom minek köszönhettem a szerencsémet, hogy eltűnt. Kámforrá vált, hagyva karomon egy csodálatosan mély vágást. – A fenébe! – sziszegtem, ahogy a sebhez nyúltam. Irtózatosan csípett és a vérzéssel se tudtam mit kezdeni. Szép lassan fogok vérezni, ha nem teszek valamit. Nem mehettem vissza így a tömegbe, hogy felfordulást rendezzek, aztán megint engem vegyenek elő a Tanácsnál bűnbaknak. Vízszintesbe helyeztem magam, hogy enyhítsem a vérzést. Abban reménykedtem, hogy valaki mihamarabb rám talál, és a legjobb lenne ha nem olyan személy lenne, aki elájul egy csepp vér látványától, ugyanis itt jóval több van. Kissé sikerült a ropogós havat is átfesteni vele és a kabátomba meg pulóverembe is valamilyen szinten beleivódott. Megfordult a fejemben, hogy egy-két kiáltást hallatok, de nem tűnt túlzottan zsúfoltnak a kert. Csak jár a rohadt életben erre valaki. Morgolódtam magamban. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ilyen szerencsétlen vagyok. Kell nekem magánakcióba lendülnöm. Teljesen átvettem Link mentalitását. Rossz hatással van rám. Még ilyenkor is eszembe jut?! Nem vagyok normális… - viaskodtam továbbra is magammal. Ahogy nehezebbé vált pillám kicsit megijedtem. Ébren kell tartanom magam, különben a megfagyás és az elvérzés fog versengeni a halálomon és őszintén szólva a harmadik nevető félként én szeretnék kijönni győztesként. Félelemnek köszönhetően megszólaltam. – Hahó… - pánikoltam. Kicsit megköszörültem a torkomat és rávettem magam, hogy pár fokkal hangosabban szólaljak meg. – Van erre valaki? – visszatartottam a pislogást, attól félve, hogy legközelebb nem tudom kinyitni szemeimet. – Ó, hogy a jó életbe, meg fogok fagyni! – magamból kikelve engedtem ki ezt a mondatot mit sem törődve, hogy ezzel akár el is ijeszthetem a megmentőmet. Nem voltam túl jó kedvemben, de ne csodálkozzanak! Inkább jöjjön és valaki lásson már vagy legalább a rohadt mentőket hívná… |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Téma: Szerepjáték
